A Mary Pickfordot sosem szerettem, de abban az időben mindig ezt a számot hallottam, amerre jártam. "Utoljára" Katie koncertje után, kocsiban ülve. Azóta "nem jött velem szemben az utcán", és bizonyára ezért örültem, hogy a CD-n hallottam. Tudnék én is mit tenni a helyébe, mint arról már írtam is. Sőt én már egy dupla CD-n is gondolkoztam, de jobb ez így. Elérhetőbb.

Nagy meglepetés volt egy gyógykezeltetésem során Katie Meluát hallgatni a Helikon Rádióból, és a pünkösdi sorozatos fellépések között ilyent hallani, hogy Shy Boy :) Azt hittem nem hiszek a fülemnek...

Keszthelyen és Hévízen jobban szeretik Katie Melua dalait...

Vagy most csak "én nem járok arra".

A kívánságműsor akkortájt csak a Nine Million Bicycles-t ismerte.

Persze én nem vagyok nagy rádióhallgató, és TV néző sem.

A Toy Collection-nal hasonlóan jártam én is, de én még csak háromszor, vagy négyszer hallgattam meg. És nekem is jobban tetszett, mint elsőre. De nem szerettem meg azonnal, mint a .................- na most aztán sorolhatnám itt a dalok címét. Már tudom, hogy ízlelgetni kell, de én jobban szeretem a meghallani és megszeretni dalokat.

Nem tudom, - lehet, hogy félreértelmezem a leírtakat, de már többször is említettem, hogy Mike Batt-el, a Dramaticoval a tudósításaidból olvasott híreid miatt nem vagyok kibékülve. Talán. Pedig oly sokszor értékeled pozitívan is Mike Batt-et.

Nem tudnál rákérdezni: senki nem vette fel a genfi koncertet? Két TV állomás is ott volt! Annak örülnék igazán, ha visszaláthatnám!

Mindannak ellenére, hogy azóta sokat változott a világ. Régi, szép emlék kategória.

Elfelejtettem ráklikkelni Patreides a nevedre, válaszom Neked megy. Persze olyan sokan nem tolongunk itt. Azért a Two Bare Feet-tel kapcsolatos előzetes "jóslatom" nagyon is bejött. :)