Kedves Odovaker!

Ráadásul mikor olyanokat is leírnak, amely amolyan megrendelésre készült. Vagy az író - mikor nem volt ilyen, meg olyan oldali sajtó, ahonnan a kétféle szemléletből esetleg kibogarászható lenne az igazság félútja - egyetlen, nagy örömmel felfedezett irományra igazságokat alapoznak a történészek. Hisz ez, amolyan tárgyi bizonyíték. Ahogy és abban le van írva az úgy is volt. De nyilván összevetik a különböző forrásokat. Ez az ún. tudományos forráskritika. De ha már kettő azonosat találnak, az már tutti, akár az egy ellenében. S ismerve hogy ezekben az időkben ki a fenék és kik is írkáltak és miért is? Nem csoda, ha a forráskritika nem annyira biztos nyerő, bár nyilván valószínűségi alapon szükséges. Ha meg találnak egy 5 forrás elleni egyet, az az egy nem számít. (Kinek hány íródeákja volt, s minnél több a sajtó, nagyobb valszeggel marad fenn) Nem is beszélve arról, hogyha találnak egyet, ami a sok forrás által generált képet zavarja, azt kihagyintják, de úgy mint macskát szarni. (Boccs - De ha egy tudós nem vesz tudomást egy megmagyarázhatatlan forrásról, eképpen kell fogalmaznom) Valahogy így műkszik a hisztöritudomány. Ami különben nem olyan nagy baj, de azért, ha én akkor éltem volna, mint nagy-nagy-nagy, akkor erre hatalmam folyományából jövő pénzemből, akár még sok kőműves által kőbe vésetve is.... azt a hazugságot hagyhattam volna a világra, amit csak akartam egocentrikus indíttatásomnál fogva, melyre pozícióm mindennapi tapasztalatai biz ösztökéltek is volna. Na persze azért ez nem teljesen így volt, mert voltak olyanok, kik regős énekekben (hej regő rejtem) regéltek a régi rögzítendő nagy dolgokról szalljrúl, szálljra is.

"Summáját írom Eger várának......"

De az már egy más, újabb kor volt........??? Vagy azóta semmi sem változott, látva a mai sajtó működését. :-((

Ui: A történelemhamisítás nem ma kezdődött. "A szó elszáll, az írás megmarad."

A  szóban megmarad mi fontos, lényeges, ismétlődései által, míg nem törlődik, ha  már nem lényeges és felejtendő, valahol a sok-sok emlékező által mindenképpen igaz. (A legendák pozítív kinagyításai az igaz történéseknek, melyek persze mai értelmezésünkben szintén hazugságok, bár az alapjai lehetnek akár valóságosak, örök tanulságul szolgáló mégis csak igazak)

De az írás, miben igazság és hazugság ugyanúgy, és válogatás nélkül egy ember által is akár, örökre fennmarad.... Azok az igazak!? Nem is beszélve az írásban rejlő szavak akkori jelentései közötti, igen csak bizonytalan mai értelmezéseiről. A tudomány persze mindent elkövet, hogy ezek bizonytalanságait, minnél csekélyebbre szűkítse. 

De ez sikerülhet-e? Teljes bizonysággal bizony sosem. "Az örök kétség kísértsen, kísérjen utatokon. Akiből ez a kételkedési képesség elveszik, sosem találhat rá a további igazságokra."