Gép bekapcsol, obi rátesz, A (vagy M) mód, végtelenbe fókuszál kézzel, aztán aktív fénymérés mellett szép lassan, manuálisan fókuszálj a közelpontra. A régebbi 105ös, ahogyan rémlik, olyan 3m környékén vált F3-ra, onnantól kezdve meg 3,2...ot fog kiírni, közelpont környékén kb. F5-öt (4,8; 5; 5,3 közül valamelyiket)

Ez nem hiba, gyakorlatilag az összes obi közelre fókuszáláskor veszít a fényerejéből, de ez "normális" távolságokon használva elhanyagolható. A Nikon olyan chipet használ, amely ezt a fényerőveszteséget korrektül kijelzi a kereső LCD-jén. Ettől még nem lesz fényerőtlenebb, mint egy 2,8/105 Sigma, aminek a hülye chipje ezt a fényerőveszteséget (ami kb. ugyanannyi) nem tudja közvetíteni a váz felé.
Vagyis közelpontnál, 1:1nél az obi kb. 1 és 2/3 Fé-kel többet ír ki a rekeszre, mint azt a végtelenre fókuszált állapotban tenné. (kissé pongyola a szöveg, de talán megteszi)
Ha közelponton beállítod az F56-ot, akkor a fentebb leírt módszerrel végtelenbe fókuszálva megkapod azt a rekeszértéket, amit a lüke Sigma 105 írna ki, bármely fókusztávolságon (tippem szerint F32 lesz)

Ettől eltekintve, mivel a fénymérés teljes (maximális) rekesszel történik, a modern gépeknél ezzel nem igazán kell foglalkozni.