RéCica, jól esik, hogy így figyelsz rám, de tényleg!

Hmmm, látod, erre még én nem gondoltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem izgulok, persze hogy izgulok, de nem érzek emésztő szorongást. Amikor a kisfiammal voltam terhes 2 éve, akkor szerintem több para volt bennem, a rosszullétek viszont nagyjából elkerültek.

Azért gondolkodom majd azon is, amit írtál... (A kislányom halála után én is éltem pszichológusi segítséggel, és tudom, hogy teljesen egy ilyet sose lehet feldolgozni, végigkísér ez már a teljes sorsomon, de igyekszem kinyerni a történtetkből az építő energiákat.)