Fortissimo kedves, vállalva azt, hogy tömegével jönnek a lehurrogó hsz-ek, muszáj ideírnom, amit gondolok, hiszen évek óta óhatatlanul követem, amit írsz.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy nem a mentolos fogkémtől hánysz, hanem mert nagyon nehéz szembenézni azzal a sok szorongással, amit az hoz elő, hogy ismét kislányod fog születni?

Én átéltem amit Te, nagyon szívesen beszélgetek, ha van kedved.

 De ha fejelfordítva könyebb, megértem, hogy az, kedves pszichológusom szavaival élve: a mindannapi  élettel összeegyeztethetőbb.

Nagyon sok szeretettel gondolok Rátok, és be-be lesek, hogy lássam majd, milyen gyönyörű kislányod születik:)