Bizony, kevés volt a külföldi (az orosz katonákat leszámítva), és pláne a "különleges" külföldi. Úgy hét-nyolc éves lehettem, mikor az elso négert megláttam életemben. A Városligetben történt, mikor szigorú kettos sorban kellett sétálnunk napközis "szabadfoglalkozáson". Valami nemzetközi sportakármi lehetett, mert az a hatalmas fekete ember (ilyen magas embert még soha addig nem láttam) futóedzést tartott. Baromi szépen futott, és fantasztikusan gyönyöru fogakkal mosolygott ránk, a bámuló kiscsávókra. Talán ezért nem fogott rajtam késobb soha semmiféle rasszizmus?
Drégelypalánk