Tudjátok, én soha nem voltam politikai menekült, egyszerű disszidens vagyok (voltam), de valami nagyon belémvésôdött... 12 éves lehettem (1962), imádtam (imádom) a repülôgépeket, mindent, ami a repüléssel volt (van) összefüggésben. A Vörösmarty térrôl (Dorottya utca) Laci barátommal kimentünk Ferihegyre. Laci hozta magával spéci prizmás MOM távcsövét... A terasz nem volt elég nekünk a gépek bámulásához... Elhatároztuk, hogy közelrôl és ráadásul távcsôvel fogjuk a az IL-14-seket kukkolni. A gyorsforgalmi Vecsés felé menô részén a hangárok oldalán, a drótkerítés mentén csináltuk azt. Zajtalanul egy rajGAZ állt meg mögöttünk, két reptéri ôr betuszkolt bennünket a kocsiba, majd három és fél órán keresztül vallattak bennünket az ôrszobán; hogy "Ki a megbízótok...? Meg: mióta álltok kapcsolatban a SZER-rel?, A CIA-vel, meg a mittudoménmicsodával...?, Meg Edgar Hoover-rel?" Hihetelennek tűnik 36 év után is... Két megszeppent, betojt taknyos, egy prizmás MOM távcsôvel (ami a marconák szerint nem volt tüzérségi [sic!], mert nem volt benne fonálkereszt), vajon milyen kárt tudott volna okozni a Varsói Szerzôdésnek egy polgári repülôtéren? Milyen hadititkot tudtunk vón kifürkészni? Hány oktános a benzin?
Apám jött értünk, az egész visszaúton fürkésztem fáradt arcát. Furcsamód otthon nem volt megtorlás...
Ez egyike a nyomorult emlékeimnek...