"Végül is nagy teológiai vagy történelmi jelentősége szerintem nincs, hogy Jézus és Pilátus közvetlenül vagy tolmács útján beszéltek egymással."

Fogalmunk sincs, hogy Jézus, vagy akiről a próféta-istenfit mintázták, találkozott-e valaha Pilátussal. Vszleg a Márk evangélium szerzője (nevezzük az egyszerűség kedvéért Márknak) annyi kindulási adattal rendelkezett a passiót illetően, hogy Jézust pészahkor, többedmagával feszítették keresztre. Mivel a keresztre feszítés római büntetés volt, kellett keresni egy kellően magas rangú római bírát Jézusnak. Tiberius császárral mégsem röhögtethette ki magát, ezért megkereste az akkori legmagasabb rangú római tisztviselőt a tartományban, Pilátust, aki vszleg semmit se tud a dologról. A kereszténységnek emiatt fellépő lelkiismeret-furdalását vaolt hivatott enyhíteni az a nagyon korai apokrif történet, miszerint Pilátus öreg korára megkeresztelkedett és a mennybe jutott. Meg aztán még Isten gyilkosának is nyitva áll a megtérés és a bűnbánat útja.

Szóval Jézust nem ölethette meg egy utolsó decurio az út mentén, az ő haláláról a helytartónak kellett dönteni. De mivel Jézus nem lehetett zsidó nemzeti felkelő (mint ahogy a történet magvául szolgáló valós személy vszleg az volt.), neki az ige hirdetéséért kellett meghalnia. Azért viszont a rómaiak senkit se öltek meg, pláne azt nem, aki szerint "adjátok meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré". (Az ilyeneknek Róma inkább testőrséget biztosított volna, a köznép szemében meg kb. annyira lettek volna népszerűek, mint a mai palesztinok között az Izraelnek dolgozó ügynökök.) Szóval mivel Jézusnak a hitéért kellett meghalnia, a zsidóknak is szerepet kellett hagyni a passióban, mégpedig szintén a legmagasabb helyen, a főtanács és a király személyében.