Na megjöve a fogászati székben eltöltött élvezetekből ;) két dolog jutott eszembe:

- Tudni kell, hogy szakmámból eredően (informatika), állandóan törekszem arra, hogy mindig a "legerősebb" állítást írjam le (az általánosból a konkrét felé). Na most, van amikor ez nem megy: amikor egyszerűen nem tudok konkrétabb lenni. Ilyen lehetett erre a kérdésedre "Miről kell szóljon egy alkotás, ahhoz, hogy művészinek hasson?" adott válaszom is, amin 'kiakadhattál'. Most sem tudok "precizebb" választ megfogalmazni, mint tettem délután. Vess a mókusok közé, de a korlátaim miatt nem jön ki belőlem több. :o)

- A másik ami eszembejutott, hogy minden művészeti ágnak megvan a maga keresztje, ami rombolja, ami homályosítani próbálja értékeit. Az irodalomnak a verbalizmus korlátai vagy a politika, a zenének a kommercializálódás, az ipari méretű tömegtermelés, a képzőművészetnél meg ilyen a műkincskereskedelem. Szerintem... Nem kell velem egyetérteni.

>>>>>>>>>>>>
Szerintem a zene más. Amikor Van Goghot hamisítanak két eset lehetséges: meglévő képet másolnak; a stílusában festenek újat, de az ő aláírásával. ma már mindkettő szintén "értékes" csak mert különleges, egyedi(?)
>>>>>>>>>>>>

A zene tényleg más műfaj ennyiben, és erre amit írsz nem is gondoltam. Zenében nincs értelme az ilyetén hamisításnak, mert nem képezi pénzügyi tranzakció tárgyát a mű, a dolog jellegéből fakadóan.

Ha Van Goghot másolnak, azért az nem olyan triviális dolog szerintem, és el tudom képzelni, hogy értéket képvisel a másolat. Nyílván nem annyit mint az eredeti.
Az eredetinél a "brandet" kell megfizetni, a "nevet", az "eredetiséget", a "hivatkozási alapot". Ezért is torz az egész.
Felmerül az a kérdés is, hogy szabad szemmel megállapítható-e a szakembernek (nem tudom) az, hogy eredeti avagy hamis művel állunk szemben, de ha nem akkor ott komoly gondok vannak, úgy en block. De hálistennek ez nem az én problémám... :o)

>>>>>>>>>>>>
Csontváry képeit nem manipulációból nem vették. Egyszerűen nem értették, nem tetszettek, nem kellettek...majd valaki rájött, hogy jé mégis dejó!
>>>>>>>>>>>>

Ilyen példát számtalant ismer a művészettörténet, zenében is. Ez még belefér nekem.

>>>>>>>>>>>>
...hanem, hogy valaki hitelesnek érzi magát, hogy azt merje állítani, bizonyos művészre, hogy az ő alkotása értékes, míg másikra akár az ellenkezőjét.
>>>>>>>>>>>>

Bizony ilyen van: klikkesednek meg lobbiznak a művészek. Ráadásul van amikor jogos a kritika, amikor egyik művész fenntartással van a másik iránt. És ezt végtelenül nehéz kommunikálni.

>>>>>>>>>>>>
színházi bemutatón azon izgulnak, hogy mit fog írni másnap a Times kritikusa, mert ő egyszemélyben dönt mondhatni sorsokról, azaz amit ír kritikát aszerint nézik, vagy nem nézik meg a műsort. Holott mennyi munkája van benne sok embernek. És függetlenül még jó is lehet a darab.
>>>>>>>>>>>>

Én erre azt mondom, hogy _kevés_ ember tud igazán _nagy_ kárt csinálni, mint például lásd régen a sanzon-bizottságot. Hatalmas egó kell ahhoz, hogy valaki Times- kritikus legyen. Nem is irigylem a mindenkori szerencsétlent.

Én a hiteles rajongók véleményére igyekszem adni, az sokkal jobb hatásfokkal/megbízhatósággal tud működni, sokkal emberibb adott esetben.

>>>>>>>>>>>>
Warhol
>>>>>>>>>>>>

Igen erősen kétlem, hogy azért használt vizeletet, mert mást nem tudott. ;) Tőlem nem kell félnie, hogy megkajálom a baromságait.

>>>>>>>>>>>>
zavarosság
>>>>>>>>>>>>

Az ilyen fórumos trécselés teljesen másképp működik, mint egy pohár kávé mellett társaságban beszélgetni. Úgy kell felfogni, hogy szokni kell... És akkor szoktad meg, ha már nem érzel ilyesmit. Egyébként én is sokszor érzem magam rosszul régebbi hozzászólásaim miatt. Nem azért mert megtagadnám akkori mondandómat, hanem mert nem úgy ment át ahogy kellett volna (amit szerettem volna közölni).