Azt hiszem, nekifutok még egyszer a témának. Szerintem nagyon nem volt érthető.
(bocsi, de némely válaszodat kissé közhelyesnek éreztem).

Szerintem a zene más.
Amikor Van Goghot hamisítanak két eset lehetséges:
meglévő képet másolnak;
a stílusában festenek újat, de az ő aláírásával.
ma már mindkettő szintén "értékes" csak mert különleges, egyedi(?)
Csontváry képeit nem manipulációból nem vették. Egyszerűen nem értették, nem tetszettek, nem kellettek...majd valaki rájött, hogy jé mégis dejó!

Műkincskereskedelem engem sem tud felizgatni különösebben, én az alkotásokat múzeumban szeretem látni, szerintem odavalók.


>>>Visszakérdezek: Miért nehéz elképzelni, hogy valakiben óriási tudás és óriási erő halmozódik fel, válik eszenciálissá és ezt az anyag korlátait legyőzve még meg is tudja mutatni, horribile dictu hitelesen és autentikusan?! A művészek is különbözőek, mások-mások az erényük, a korlátuk, másképpen tehetségesek. Ily módon ezen tényezőik eredője is más. Alapvetően....

Nem ezt nehéz elképzelni, hanem, hogy valaki hitelesnek érzi magát, hogy azt merje állítani, bizonyos művészre, hogy az ő alkotása értékes, míg másikra akár az ellenkezőjét.
Egyszer vmi műsorban mutatták, hogy New Yorkban egy (bármely) színházi bemutatón azon izgulnak, hogy mit fog írni másnap a Times kritikusa, mert ő egyszemélyben dönt mondhatni sorsokról, azaz amit ír kritikát aszerint nézik, vagy nem nézik meg a műsort. Holott mennyi munkája van benne sok embernek. És függetlenül még jó is lehet a darab.

Azt hiszem egyre zavarosabb amit írok, de úgy gondolom, mégis elküldöm.

Lehetséges, hogy maga az írásom közhelyes, és megint csak túlbonyolítottam a dolgokat, és valójában nem is lehet, nem is kell rá érdemben válaszolni.

Úgyhogy leginkább BOCSI.