Csak azért nem látjuk ezt, mert eltűntek azok a vallások, aminek az elemeiből összegyúrták.

Dehogy tűntek el, utólagos elemzésre mindig van mód. A kereszténység nem összegyúrt vallás, éppen azért nem, mert a hitének lényege konkrét időpontban élt konkrét személyre irányul. Ha a feltámadás-megváltás hitében meg is találták az igényeiket a pogány népek, azt eredetileg nem rájuk szabták, ez volt a tanítás gyökere már a 'zsidózó' jeruzsálemi ősegyházban is.


a hellenisztikus kulturális tér összenyitotta a különféle törzsi eredetű vallásokat, átitatta őket az antik filozófiával

Ennek a megítélése nem független tér és idő kérdésétől. Epheszoszban, ahol Apollón templomának kicsinyített modelljeivel üzleteltek a kereskedők, jó ideig nem volt tere a páli térítő lendületnek. Athénban az ókori hagyományokat követő ultraértelmiségiek szembeszálltak a keresztényekkel, utoljára ott záratta be Justinianus a pogány fertőnek vélt Akadémiát. Alexandriában a hazájuktól elszakadt, új kulturális hatásoktól megérintett zsidók lefordították görögre az Ószövetséget, valahogy hasonulva olyan mai népekhez, akik idegenben is a gyökereiket próbálják keresni. Hogy hogyan álltak hozzá a kereszténységhez, az nagyjából nyomon követhető Philón munkásságából, aki valóban egyszerre volt hellenista és zsidó. Végtére pedig Galileában a názáreti zsinagóga romjai ma is emlékei a farizeus világnak, valami idegentől elszakadt, némileg tán beszűkült világszemléletnek, ami aztán a rómaiak elleni felkelés idején robbant nagyot. Velük szemben és mindemellett nem ágált a római uralom ellen a hellénizmussal vajmi kevés kapcsolatban álló, görögül talán nem is beszélő Jézus.