Ha még emlékszel, mikor elkezdtük anno beszélgetéseinket, épp ez volt az egyik problémám.

Mitől válik egy mű, egy előadó/előadás különlegessé, egyedivé, egyáltalán kell-e egyedinek lennie, újat mondania, csak akkor állja meg a helyét?
Ki mondja meg, hogy mi a jó, mitől válik egy előadás művészibbé mint a másik?
Egyáltalán meg lehet-e ; meg szabad-e mondani, hogy melyik előadás a jó (itt a kritikusokra gondolok, nem egyéni véleményre)
A laikus számára szabad-e irányt adni, illetve milyen mélységig lehet ezt megtenni?

Egyáltalán mitől válik egy előadás művészivé?
A technikai kivitel, az átvitt érzelem gazdagsága?
Mondtad, hogy Barenboimot nem kedveled, pedig borzasztóan technikás, jól játszik.
Mégsem tartod érzékinek az előadását....
Ezek után mitől lesz mégis művészi?

Eszembe jut Raffaello:
Két véleménytípust hallottam róla (művészettörténészektől)
az egyik szerint ő "csak" egy jó, technikailag kiváló mestre, nincs semmi érzelem a munkáiban
míg a másik épp az ellenkezője, miszerint az ő Madonnája a legszebb, legérzékibb, amit festettek.
Most akkor kinek van igaza?