"Jézus "Istenné avatásán" nem a zsinatok búzgolkodtak, hanem legkésőbb János evangéliumának írója valamikor 100 környékén."

János evangéliumának hozzácspása a szinoptikusokhoz egyértelműen azt a zsinati koncepciót tükrözi, hogy minél szélesebb körben nyitni kell a birodalom pogány, sőt nem annyira hellenizált népei felé. Az Isten atya megfeszített isten-fia ezeknek tökéletesen megfelel, hiszen ezer éve ilyen sztorik népesítették be a hitvilágukat.

A zsidók örökkévaló és láthattlan egyistenének hitével legfeljebb a Szentlélek kompatibilis. De mivel velük sem akart a kereszténység szakítani, kompromisszumként találták ki a Szentháromságot, ahol Jézus ugyan az Atya fia, de az idők kezdete előt született, Isten és nem teremtmény.

A "civilizációs hátrány" kifejezést nem használtam és tiltakozom is ellene, mert szerintem az iszlám van civilizációs hátrányban a zsidó-keresztény kultúrkörhöz képest. De ez nem függ össze az istenkép "fejlettségével". Ha Allah törvényeit nem Mohamed és törzsi környezete találja ki, hanem pár keresztény szerzetes, akik eretnekségükben úgy döntenek, hogy Jézus kiemelése a prófétaságból tehertétel az istenképen, akkor az iszlám a maga fejlett istenképével is lehetne a tolarencia és a szeretet vallása. Persze, akkor nem iszlám lenne.