kedves 9/11!

nagyon érdekes a felvetésed, ezzel együtt én hosszútávon gyümölcsözőbbnek látom azt az irányt amit a keresztyénség választott. arról nem is szólva hogy irányzatok, egymással sokszor nagyon is éles ellentétben álló irányzatok vannak az iszlámon belül is sííták és szunníták, a zsidóságon belül is, csak távolról nézve tűnnek egységesnek. még az amúgy tutyimutyi langyosvíz buddhizmus is jó sok pártra szakadt az évszázadok során. viszont épp a fejlődés szempontjából nagyon inspiráló tud lenni, ha gondolatainknak van egy működő ellenpólusa. hatalmas szellemi energiák szabadulnak fel egy konkurens elmélettel vívott harcban. épp a buddhista kolostorok gyakorlata jut eszembe elsőnek, amikor a fiatal szerzetesek úgy gyakorolják magukat a dialektikában, hogy előbb egy egy állítás védelmére kelnek, majd egyszercsak helyet cserélnek ellenfelükkel és a másik oldalt kezdik bizonyítani. vagy pl. olvastam egy a II világháború előtt megjelent könyvet amelyet egy amerikában élő kínai írt a kínai kultúráról. ő azt fejtegette milyen jó hatással volt a fejlődésre két, egymással ellentétes filozófia a konfuciánus vallás(rendszerető, hatalommal szemben tisztelettudó, passzív) és a csan másnéven zen buddhizmus (öntörvényű, paradoxonokban gondolkozó, aktív) együttélése a birodalmon belül. lehet hogy katonapolitikailag egy minél nagyobb, minél egységesebb politikai rendszer a nyerő, de épp szellemi szempontból európa bizonyította az ellenkezőjét. az más kérdés hogy időnként ennek a szabadságnak meg kell fizetni az árát. az iszlám világnak épp az lehet az egyik nagy problémája (amely hatásaiban kisugárzik az egész világra) hogy nincs a huszonegyedik századhoz igazítható fejlődőképes vallása. persze európának meg már lassan semmilyen vallása sincs.nem gondolod?