Én viszont most fejeztem be. :-((( Megtörtént, ami eddig soha, a vége előtt lekapcsoltam. Eddig - ha az utóbbi időben csikorgó fogakkal is - de mindig végignéztem. Most viszont

 

 

 

SPOILER!!!

 

 

 

 

 

 

 

a temetési rész után, amikor Wilson rázendített álszent szövegei legújabbikára (mintha nem ő akarta volna Cuddyval, hogy House odamenjen, miért, mire számítottak már megint??? Esküszöm, egy néhány hetes kölyökkutya gyorsabban tanul, ha beleverik az orrocskáját.) olyan unalomérzet jött rám, hogy inkább felálltam, és elmentem mosogatni, mielőtt munkába mentem. És nincs hiányérzetem, nem érdekel, hogy tényleg nem a biológiai apja volt, vagy House tévedett. (Gondolom, nem, de tőlem már az idióta Carter exelnök is lehet az apja.) Pedig mindent megtettem, reménykedtem, hogy lesz valami csavar, hogy apuci nem is halt meg, ez vagy az ő trükkje, vagy House-é, mert már elegem van abból, hogy az évadzárókat is beleértve immár hatodik rész óta csak a nyavalygásról szól a sorozat, és minimum négy epizódon át - a spoilerek szerint - ez így is marad. De nem, ők nem elégedtek meg ennyivel, azzal sem, hogy tényleg igaz a sztori, ó dehogy! Nem, bevetették még azt is, hogy az apuci nem is apuci - miután a második évadban egy olyan színészt választottak, aki igencsak hasonlított rá. Bravo! Erre a nagy drámai fordultra mégis mi szükség volt??? Nem tudom, meddig akarják fokozni, de nálam ezzel a rengeteg drámázással, (aminek a 90 százaléka felesleges álprobléma, vagy a történet szempontjából szükségtelen) az ellenkezőjét érték el, már egyetlen szereplővel sem tudok együtt érezni, egyáltalán nem érdekel a sorsuk, sak röhögni tudok, és ez már a vég. :-(( Mert ez sok.

 

Csak érdekességként: kb. egy éve belefutottam a fanfiction.net-en egy angol nyelvű fic-be. A leírás szerint: House apja meghal, és Wilsonnal együtt utazik Floridába, a temetésre. Nem olvastam el, mert égnek állt a hajam az ötlettől is, és most sajnos, nem találtam meg. Lehet, hogy véletlen egyezés (hm), de az is lehet, hogy innen szednek ötletet (azt persze nem hiszem, hogy a szerzői jogokat nem veszik figyelembe, nem erről van szó), vagy itt tesztelik a hatást. Mindkettő szánalmas.

 

Cuddy és Wilson kis akciója felett már csak vállat rántottam, bár érdekelne, hogy mi a jó illatos közük van nekik ehhez az egészhez? Ha az én főnököm, barátom tenne ilyet, másnap jelentkezhetne orrplasztikára. De oké, eddig is volt bennük álszentség, most dominálni fog. Ám az röhej, hogy House szinte jámboran tűrte, nem küldte el egyiket sem oda, ahol egész évben meleg van, de nem a napocska sugaraitól. (Ha a végén mégis megtette, akkor visszavontam.) Ami pedig a road trip nagy ötletét illeti, a rendőrségi affért - hát, ez valami zseniális volt! Hogy is jutott eszükbe ez a fantasztikus, váratlan ötlet! Á, megvan, talán úgy, hogy 10 hasonló témájú filmből kilencben szerepel???

 

Vagyis bebizonyosodott az, hogy nincsenek új ötleteik, már nem tudnak a nézők intellektusára hatni, sem az érzelmeikre, hogy valódi katarzist érjenek el, csak a nézők együttérzésére, szánalmára apellálnak, azért találnak ki állandóan valami nagy drámát. De ezek a drámák már közhelyek, egyre közhelyesebb a megvalósításuk is, és ezért rosszabbak egy latin szappannál, az ugyanis nem akar több lenni (és soha nem is volt több), mint ami. Ezért Alejandro Gomeznek meg tudok bocsátani, David Shore-nak és Katie Jacobs-nak nem. A többi húzásuk vagy ismétlés, vagy alpári, szellemtelen humor. Ha van valami jó ötletük, az vagy elkésett (magánnyomozó), vagy elszúrják (Amber halálát a körítéssel, a road tripet lásd fent). Az új szereplők érdektelenek, egyetlen olyan karaktert nem tudtak megalkotni, akit szeretni vagy gyűlölni tudnék, max olyat, aki valamennyire szimpatikus és elviselnék, de hiányozni nem tud (CTB, Kutner). A régieket teljesen elrontották, és már mindegyiket. House-t is, teljesen kilúgozták, egyre középszerűbb, Cuddy és Wilson egyre álszentebb, a többiek - azokról beszélni sem érdemes. Idáig vezetett az ötlettelenségük, és a választások miatti elgyávulásuk. Régen hosszasan lehetett gondolkodni egy-egy részen, egy párbeszéden, egyetlen apró momentumon. Most min lehetne gondolkodni? Semmin, ha a szerzőknek véletlenül akad valami gondolatuk, akkor vörös filccel, háromszor aláhúzva, felkiáltójellelel nyomják az orrunk elé. Ezért, mivel nem akarom megutálni régi kedves karaktereimet, nem akarok nagyon csúnyákat írni, és szeretném élvezni az első három évadot (szerencsére azt még Katinkáék sem tudják elrontani) jobb, ha elfelejtem ezt a két évadot, gyakorlatilag úgy ahogy van. Ezt már elcseszték, és minimális esélyt sem látok arra, hogy valaha magukra találjanak. Azért bánt a dolog, mert gyakorlatilag az egyetlen sorozat volt, amit néztem, mert más volt, szólt valamiről, jók voltak a helyzetek, a párbeszédek, a karakterek, a színészek. A főszereplőkben (HL, RSL, LE) most sincs hiba, bár nekem úgy tűnik, hogy a két fiú egyre kevésbé élvezi a játékot. Mostanra pedig egy tizenkettő egy tucat tucatáru lett belőle. :-((( 

 

Szeretnék valamit leszögezni, hogy a látszat ellenére elsősorban magamra vagyok dühös. Amikor a negyedik évad első harmadábam egyre erősebbek lettek bennem a rossz érzések, akkor kellett volna befejeznem. Brewer olvtársnak volt igaza, hogy nem áldozott rá több időt és energiát, és nem hagyta, hogy keserű legyen a szájíze. De én türelmes voltam, adtam egy esélyt. Utána hagytam, hogy megvesztegessenek a Frozennel, és azt megelőző két epizóddal. Majd jött az évadzáró sokkja. És még egy esélyt adtam. Több nem jár. Azzal mentegetem magam magam előtt, hogy legalább nem kell lelkifurdalást éreznem, de mégis dühös vagyok, hogy idáig hagytam, hogy átverjenek, és hogy eddig becsaptam magam. Nincs mit tenni, a hülye a saját kárán tanul. :-)))))))))))))))))

 

 

 

SPOILER END