No végre nekem is volt alkamam meghallgatni a Tompox Band-et. Nem akarok és  nem is lehet szuperlatívuszokban nyilatkozni, de az biztos, hogy jól sikerült koncert volt, bár akadtak nehézségek. A két gitáros felállás nekem először furcsának tűnt, de be kellett látnom, hogy jó megoldás. Ez különösen a Solaris című szám alatt mutatkozott meg, legalábbis én akkor érzékeltem a legjobban, hogy milyen szépen hangzik a fő gitárszólam alatt egy kisérő dallam a másik gitárból. A dobos Szula Peti jól végezte dolgát, megjegyzem nem tökéletes zenei műértőként, de precízen pontosan dobolt. Ezt arra is merészelem alapozni, hogy ott volt Gömör Laci aki éberen figyelte tanítványa ténykedését, én pedi figyeltem Laci arcát és nem vettem észre rajt semmi rosszalló fintort. Hamár Gömör Laci, a M'ars poeticába ő is beszállt, beült a dobok mögé, majd egy remek dobszóltó is lejátszott, aminek a csúcsa az volt, hogy Peti beállt a KMB felszereléséből ott levő kongák mögé és a szólóból ütős duó lett, nagyon jól szólt, osztatlan sikert aratva a közönség soraiban.

Igen, van egy új fuvolás is. Minden kétkedést el kell oszlatnom, pontosan tudja mit kell fújni, sőt! Élettelien fújta a fuvolát, láthatóan élvezte az egészet. Még Bendegúz játékában -ami egyébként remek volt- hiányoltam a látható lelkesedést, a zene élvezetét. Most viszont lthattunk egy fiatal srácot aki teljes odadadással és élvezettel fújta a fuvoláját. Aki kiváncsi erre az hamarosan megláthatja, mert 25-n és nov. 6-n is koncertezik a Tompox. Ezek már hosszabb lélegzetű műsorok lesznek. A kísérő gitáros -remélem nem degradáló ez a kifejezés- Kiss Zoli pedig remek énekes, a Neverending dream című saját szerzeményük elnyerte a tetszésünket. Ezt is fogják majd játszani, el kell menni meghallgatni őket. "Új" azaz nagyon régen hallott számokat is hallhatunk, mint a Marsbéli krónikák IV-VI tételeit, valamint az Apokalipszist. Különösen ez utóbbi hangzott jól. Remélem nem árulok el túl személyes belső titkot, de a koncert után megtudtam, hogy ez Rózsa Zoli kedvenc száma, ami meg is mutatkozott amikor ezt játszották, látni lehetett rajta mennyire lüktet benne a zene ritmusa. Ja és még valami. Voltak ott fotósok is, és az egyik hölgy néha bizony nehezen tudott fotózni, mert pl. az Apokalipszis alatt folyamatosan járt a ritmusra a keze, lába egész teste, és bemozduló géppel  nehéz jó fotót készíteni.

Na ennyit az egészről, vannak dolgok amin még sokat kell csiszolni, de nem látszik reménytelen ügynek.

kozakz, Te is ott voltál, ha időd engedi légyszi írd meg benyomásaidat a hallottakról, látottakról. És jó lenne, ha még többen is eljönnének a régi rajongók, meghallgatnák mit tud a Tompox, és elmondanák véleményüket.