Ami az ujjas óriást illeti, van a területen kettő: egyik a présház előtt, amiről az imént szó volt. Azon a falhoz közel és az eresz vonaláig nem keletkezett károsodás akkor, a vastag törzsnek értelemszerűen semmi baja nem esett, az épülettől hosszabban kinyúló ágvégek fagytak vissza kissé, tehát a növény maga nem fagyott el. Ezzel szemben a néhány méterrel alacsonyabban lévő másik ugyanilyen fajtájú példány sok helyen a törzsig visszafagyott, a közvetlenül mellette lévő zöld aszalódónak ugyanebben a fekvésben abszolút semmi baja nem lett. A barna gömbölydednek még méterekkel alacsonyabban sem számottevő.
Összehasonlításban azonban a légvonalban 250 méterre, hasonló szinten lévő jégfügén az ég-földön semmi nyoma nem volt semmilyen károsodásnak. A saját, most már szépecske jégfügepéldányom ekkor kb. 80 centiméteres volt és a legcsúcsán egy kb. 1-2 cm "pörkölődött meg", ami kissé éretlen maradt ősszel, de ez normális dolog, egy akár ennél enyhébb hőmérsékleten is. Az igazi referenciát az akkor már óriási, idős példány jelentette a szomszédos dombon. Csak akkor nem akartam ennyire belebonyolódni, mert követhetetlen lett volna.