Jellemző, hogy az alföldi inverziós réteg viselkedését egy autodidakta amatőrnek kell leírnia közvetlen mérési és empírikus tapasztalatok nélkül (miközben a szakma nem is ismer ilyet), ahhoz hasonlóan, mint ahogy a periódusos rendszerben a még fel nem fedezett elemek helye is kijelölődött az elv alapján. Az "elterülős, ellaposodós" elmélet felépítésében nagy segítségemre szolgált a tavalyi év május második napján bekövetkezett pusztító fagy az Alföld keleti részén. A -5 - -7 fokos fagyokra utaló károk mellett lehet egy debreceni állomás +1(!) fokos ponton, a szolnoki egy +2 fokoson stb. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az állomásoknak a minimum- és középhőmérsékleti értékei durván a térségre jellemzők fölött vannak, ha térségi szinten általános volt a fagy, sőt az erős fagy. Közben ezek majdnem mind 0 fok fölötti minimumokat produkáltak, aminél, magától értetődően a legkisebb károknak sem lett volna szabad bekövetkezniük. De sajnos, ezek mind ATIPIKUS pontokon vannak elhelyezve, ráadásul pozitív anomáliával. Nem úgy, mint például a zalaiak, a durván negatív anomáliájukkal.