Gyerekkoromban a nagyszüleim vidéken éltek, tehenet, malacot, szárnyasokat stb. tartottak. Volt mindig kutyánk – macskánk is.
Nem voltak gazdagok, kis magángazdaságból éltek. Náluk is és a környezetükben is becsülete volt az állatoknak Hóban -jégben-esőben a Nagypapa hajnalban kelt és megetette az állatokat, ha ez megtörtént, akkor kezdődhetett el a nap- ők is leültek reggelizni.
Az istállót, ólat reggel és este is kitakarították, az állatokat tisztán tartották. Rendszeresen járt ki a „lúdoktor” is – az állatokat oltatták ami ellen kellett.
A haszonállatoknak ha letelt az idejük, járt a gyors, fájdalommentes halál is.
A kutya, macska is mindig kapott enni – a kutya soha sem volt megkötve, de nem is volt miért, mert az volt a dolga, hogy idegeneket ne engedjen be a területre, csak ha a háziak kimennek és megengedik.
Ez a modell sem nem több sem nem kevesebb, mint amit az Állatvédelmi törvény is kodifikál. (ezt régen törvény nélkül is tudták a becsületes emberek)
Mi hasznot hajt egy 1 méteres láncon tartott az éhhalállal küszködő kutya ?
Semmit, hacsak azt nem, hogy beteges hajlamoktól vezérelt elferdült személyiségű egyén – a gyengébb feletti hatalmát demonstrálja.
Aki vét a törvények ellen az számoljon azzal, hogy előbb vagy utóbb bűnhődni fog.

Az a szerencsétlen kutya éhenhalt, ez nem egy nap alatt következett be, hanem hetekig tartott a szenvedése....