>>>>>>>>>>>>>
Azt veszem észre, amit tudósok is kimutattak már a férfi és női gondolkodás különbözőségéről. Míg ti itt globális problémákon töritek a fejetek, az "egészet" próbáljátok átlátni, kibogozni; az én hozzászólásaimban épp ellenkezőleg a közvetlen, pillanatnyi hatás jön elő.
>>>>>>>>>>>>>

Tökéletesen helyénvaló meglátás!

Muszáj idehoznom immáron klasszikus analógiámat/anekdotámat. A topikokban már sokszor emlegetetten volt egy nagyon kedves aranyos kolléganőm az egyik bankban. Nagyon ütőképes párost alkottunk munkafronton, bebizonyítottuk azt a matematikai lehetetlenséget, hogy 1+1>2.

Egyik közös játékunk volt, hogy amikor mentünk ebédelni és jött szembe egy ismeretlen mondjuk lány (ez gyakran volt a speciális ebédlő-elhelyezkedés miatt), akkor én azonnal az egyéniséget, a sugárzást, a nőiességet kezdtem keresni, az összbenyomást értékeltem, kis kolléganőm, meg a leglehetetlenebb részleteket szúrta kritikusan ki a cipővel, zoknival, színekkel, körömmel, tartással, járással ami csak szóba tud jönni. Amiben persze rengetegszer általam is utólag elismerten igaza volt, de mutatta a rész és egészhez való viszonyunk teljes különbözőségét.
Persze ebben az is benne volt, hogy én inkább lelkesedtem a hölgyekért, ő meg inkább kritikus volt. :o)
A fiúkat illetően inkább az volt az érdekes, hogy mindig próbáltam kitalálni, ki jön be neki, és be kell valljam nagyon kevésszer volt sikerélményem.
Lehetséges konklúzió: a nők egy óriási mondhatjuk megfejthetetlen megközelíthetetlen rejtélyt jelentenek. A férfiak megfejthetőbbek, csakhát sokszor "who cares".