Épp az a baj, hogy a statuált példa túlzó. Nemrégiben elfogtak a határon egy férfit, aki huszonkét darab szalakótát (fokozottan védett hazai vadmadarat) akart átcsempészni. Szárnyaikat, lábaikat és csőrüket ragasztószalaggal (!) összetekerte, majd egymásra dobálta őket a csomagtartóban. A linken látható kép magáért beszél.

Amíg ilyesmiért csak pénzbüntetést vagy felfüggesztett börtönt lehet kapni, addig szerintem öt hónap letöltendő egy kutya elhanyagolásáért túl nagy büntetés. Az üzletszerű veszélyeztetettállat-csempészésért vagy -mérgezésért kellene példát statuálni, sajnos minden hétre jut egy borzasztó eset. Hol a magyarországi parlagisas-állomány kétharmadának halálra mérgezése egy hét leforgása alatt, hol a szigetközi Natura 2000-zónából (természetvédelmi terület) német vállalatok által egy egész sziget elhordása, sok százezer védett hal, madár és egyéb állat teljes likvidálása árán, és még sorolhatnám. Amíg ilyenek előfordulnak, engem valahogy nem tud érdekelni egy elhanyagolt kutya.

"Ha már a bűnügyi statisztikák szóba kerültek: a kegyetlenkedő gyilkosokról több ízben kiderült,állatkínzással,apróbb bűntényekkel kezdték..."

Egészen pontosan a pszichopata gyilkosról szokott kiderülni, hogy gyerekkorában állatokat kínzott élvezetből. Ez az ember, aki öt hónapot kapott, először is: felnőtt, másodszor: nem élvezetből, hanem nemtörődömségből hanyagolta el a kutyát, harmadszor: igen súlyos dolog kvázi azt állítanod róla mintegy jósolva (alaptalanul), hogy későbbi, el nem követett, feltételezett "gyilkosságai" is beleszámítsanak az ítéletébe, csak mert szerinted állatkínzó = potenciális későbbi gyilkos.