kedves Dupla!

Lehet hogy én túl szimpla vagyok, de nem értem igazán amit írtál. Az valóban elgondolkodtató hogy épp a Szentírást mint egyetlen, teológiai kérdésekben egyedül mérvadó könyvet "fazonírozzanak" Luther és társai (mert azért itt általában nem egyetlen teológusról van szó), de talán a szigorú szövegkritikai attitűd épp abból a vágyból fakadt, hogy a tiszta igazsághoz minél közelebb kerüljenek. Az eredeti, újszövetségi kánon sem az égből szállt alá, rengeteg hamisnak ítélt irat közül válogatta ki az arra (önmagát) illetékesnek látó zsinat. Luther tudomásom szerint Jakab levelével is gondban volt, mivel az nem az ő szája íze szerint árnyalta a hit és a hitből származó cselekedetek viszonyát az embernek az üdvösség felé vezető útján. Nem hiszem hogy az Ószövetséget nem tartotta volna Szent Istentől ihletett anyagnak, bármilyen ellenséges volt is a zsidókkal, inkább csak a kirostált műveket tartotta emberi és nem égi eredetűeknek. Utolsó mondatoddal nem tudtam mit kezdeni, hiszen ha "Luther mozgalmának" a "zsidófalóság" lett volna a fő irányultsága akkor se a szombatosok, se azok a neoprotestáns mozgalmak nem származtak volna belőlük amikre utalsz. Kétségtelen tény hogy a reformáció "kiengedte a szellemet a palackból" vagy inkább a szellemeket a palackból, mivel hitújító (pontosabban hithelyreállító, visszaigazító) munkájához ugyanarra a szabadságra és függetlenségre volt szükség amely aztán a szélsőséges eretneknek is mondható irányzatok kialakulásának is táptalaja volt. Ez volt talán a megújulás ára?

szeretettel