A válság véget vet a szabadpiacnak
http://index.hu/gazdasag/magyar/sar081008/

Szerintem rendkívül jól, érthetően és, ami nagyon fontos _összeszedetten_, nyilatkozik az interjúalany Sarkadi Szabó Kornél....

Ez itt alább egy döbbenetes bekezdés, főleg, hogy kedvenc (gazdaság)informatikai témámba az adatbányászatba vág.

"Például a különböző bankok és hitelminősítők kockázatkezelési rendszerében nagyon szofisztikált modelleket használtak arra, hogy vizsgálják, ha x termék árra elmozdul valamerre, az hogyan hat y-ra, és ezt megcsinálták ezer termékre. De a rendszerből valamiért, nem tudom miért, kimaradt az, hogy mi történne, ha az ingatlanárak indulnak lejtmenetnek, mondjuk 25 százalékos esést szenvednek el. Részben ez és az ehhez hasonló hozzáállás vezetett a válsághoz."

Szakmai meggyőzödésem, hogy az adatbányászatban is vannak axiómák, csak másképp fogalmazódnak meg, más a kontextusuk, mint mondjuk egy matematikában.

- Alapvető fontossággal észnél kell lenni, hogy mire használjuk a statisztikát (és aztán az) adatbányászatot, milyen állításból milyen következtetést vonunk le, csak a fákat látjuk-e vagy az erdőt is.
Kedvenc példám az itthoni telekom-szolgáltatók, akik hihetetlen mennyiségű milliókat ölnek bele adatbányászatba is, mondván, hogy "meg akarják érteni ügyfeleiket" és valóban remek modellezéseket és elemzéseket lehet csinálni a témában. Csakhogy ezenközben például az alapzat, a belső adatbázisuk vérzik olykor sok sebből, vagy éppen elég lenne sokkal olcsóbban, egy internetes fórumba/topikba ellátogatniuk, hogy választ kapjanak ügyfél-elégedettség javítására vonatkozó kérdéseik némelyikére, mindenféle adatbányászkodás nélkül vagy legalábbis még elötte.

- A régi egyszerű matematikai módszerek nagyon sokszor nagyon jó és kielégítő eredményeket adnak, nagyon olcsón (regressziók, k-nn, L2-norma, DTW, stb.). Ennek ugyan nem mond ellent, hogy néha egy egy extrém és/vagy új módszer relevánsan sokkal jobb eredményt ad, célversenyt is lehet vele nyerni, de a feladat és módszer-specifikumot abszolút pontosan tisztán kell látni, a helyes értékeléshez

A fenti cikk ékesen bizonyít(hat)ja a mondandómat, még ha nem is tudom elképzelni, hogy senkinek nem jutott volna eszébe megnézni az ingatlanár-csökkenési tényező vizsgálata. De mindez már túlmutat e hozzászólásom keretein.

PS : azért érdemes a kronológiába is belegondolni.

A rendszerváltás elejétől ment (még talán megy is) nálunk itthon a szótépés a szabad versenyről, piacgazdaságról (annak mindenhatóságáról), hogy az állam rossz gazda ezért minimálisra kell leépíteni, de minimum nem avatkozhat bele a piacba, hogy mindent privatizálni kell és majd jön a kánaán, a "kedves" hitelminősítők meg a megfelelő polcon lévő szakértők kimond(at)ták, hogy mi magyarok nagyúri módon dőzsölünk, miközben hiteltől roskadozó ingatlanokra lehetett (a gazdag USA-ban persze) újabb hitelt felvenni elképesztó módon és tömeges méretekben. Ez persze nem dőzsölés, az volt dőzsölés, ha itthon nálunk páran például az oktatásban szerettek volna látni plusz forintokat (állami költségvetési segédlettel).

A döbbenetes az, hogy mind ez pár év alatt lejátszódott és nem kell a megértéséhez más csak egy pici memória. Ma már egy Tóta W is büszkén megírja blogjában, hogy milyen világosan látja a helyzetet (lásd akár minapi cikkét Hitel, világ, stádium), de annyi intelektuális tisztesség nincsen benne, hogy becsületes konklúziót vonjon le saját korábbi tisztességtelen újságírói tevékenységéből. Az érte kapott díjak továbbra is ott viríthatnak a vitrinben.

PS2: érdemes (mert főleg szemléletileg tanulságos) az itteni indexes közgazdasági fórumba is benézni:
http://forum.index.hu/Topic/showTopicList?t=9033276&la=83438098