Ha jó látom a nyáron (július végén) felkerült Pejtsik Petinek a Cryingos körökben közismert Stonehengének egyik jól sikerült koncertverziója.

- Ez az a virtuóz csellódarab (illetve a későbbiekben -improvizáció) az ami eljutott odáig, hogy sokan belelkesedve játsszák a legkülönfélébb helyeken, legkülönfélébb motivációkkal, kotta alapján vagy anélkül, csellón vagy más hangszeren.

- És ez az az egyik darab, amit érzésem szerint a szerző bármilyen tévesztéssel is mindig is jobban fog tudni megszólaltatni, mint bármelyik lelkes, technikás akár legtiszteletreméltóbb muzsikustársa. Pedig a zenetörténetben az előadóművészet túlnyomó részt arról szól, hogy az idő haladtával a szerző előadását illik 'megközelíteni' illetve 'túlszárnyalni' (valamilyen értelemben).
És nem tudom mindennek okát....

After Crying - Stonehenge (Pejtsik Péter)
http://www.youtube.com/watch?v=vPm_64adVr4

Marcell Magyari (me) plays: Péter Pejtsik: Stonehenge
http://www.youtube.com/watch?v=qurst_7LuSA