De tudom; azért tettem! :o)

>Celine Dion
Sajnos rossz hírem van:
Egyrészt az én fülemnek ez borzasztó nóta, mind dal-szinten, mind előadásilag. Nagy nehezen egyszer bírtam végighallgatni.
Másrészt a Rachmaninovval (2.zongoraverseny/2.tétel) való 'átfedést' sokkal kevésbé érzékelem, mint a Gershwines felvetésnél. Nekem, ha és már, akkor sokkal jobban feltűnt a Mondschein szonátára való utalás 3:27-ben.

>első kitömött mellű nő
Ezt sose értettem, igazándiból. A lányoknál, hogy ez miért jó nekik. A fiúknál meg, hogy ez miért jó nekik? :o)

>Carmina Burana
Ezt is "sikerült" túljátszani, hogy egyre immunisabbá válik iránta az ember.
Láttam egy DVD-jét is nemrégiben Seiji Ozawa-val, rettenetes élmény volt, hogy mit volt képes vele művelni, pláne a nyitó (és persze a záró) tételnél. A DVD-szerkesztő zenei rendezőnek is a kezére tudtam volna párszor ütni.
A Gyűrűk urával való kapcsolatot viszont el tudom képzelni, hiszen zeneszerzője legalább négy stílusirányzatból merített ihletet (klasszikus zenét illetően leginkább Wagnertől talán).

>Progkofjev: Romeo és Julia Capulett & Montago rész
Csak a disszonáns rész tetszik neked, amikor a zeneszerző érzékletesen bemutatja a két család szembenállását, diszharmóniáját. Vagy az azt követő csárdás is??
Most láttam egy átiratot harsonára és zongorára. Ez a videón megszólaló harsona valami földöntúli hangszer kell legyen, mert nem létezik, hogy így tudjon szólni... :o) A záró Varázsfuvola is elég frappánsra sikerült (de végig kell hozzá hallgatni 10 percet, ha valaki nem tölti le a gépére közvetlenül)
http://www.youtube.com/watch?v=dFOu78UVCps

>Beethoven V. szimfónia
És meg tudod állapítani hallás után, hogy pontosan hol csap át a harmadik tétel a negyedikbe? ;)

>Imádom a végletességeket. (Talán emiatt kedvelem jobban a századforduló zeneszerzőit a barokknál)
Mindkettőnek megvan a maga jogosultsága. hangulattól is függhet, hogy éppen ki mire vágyik jobban, nem?