Újkéry könyve szerint az 1860-as évek elején Somogy vármegyében, annak is elsősorban Szigetvári járásában annyira rossz volt a közbiztonság (akkori szóval közbátorság), hogy arra még a központi kormányzati szervek is felfigyeltek.

A betyárok annyira fel voltak állítólag bátorodva, hogy több esetben is nyílt tűzharcba bocsátkoztak a pandúrokkal, több pandúr is hősi halált hal Újkéry könyvében.

Tiszta vadnyugat, akarom mondani vadkelet lehetett akkoriban a somogyi erdőségekben.

Akit a hivatali vagy egyéb kötelessége pl. Kaposvárról Szigetvárra szólított, az az indulás előtt állítólag végrendeletet írt.

Újkéry könyvét olvasva néha az az ember érzése, hogy a csong(o)rádi betyárok "kismiskák" voltak a somogyi zsiványokhoz képest, persze nyilván a dél-alföldön is voltak nagyon veszélyes haramiák, arról nem is beszélve, hogy maga a "betyárkirály", Rózsa Sándor is a Dél-Alföldön űzte "áldásos" tevékenységét.

Érdekes (és korábban én pl. nem is tudtam), hogy Szigetvár és környéke (szigetvári járás) 1948-ig Somogy vármegyéhez tartozott, de utánanéztem a töri atlaszban, tényleg úgy volt.