(nem idézgetek)
Örülök, hogy ráéreztél R-G "feelingjére".Már azt hittem, csak én hiszem (Paganini variációiban érzek még hasonlókat; sőt érdekesen előrevetíti a későbbi "amerikai filmzene" hangulatát (gondolok a 40-60-as évekre))
Berezovsky előadása nekem is tetszik, amiért őt választottam: szerintem általa erőteljesebben jön elő Gershwin.

Celine Dionnal nincs gond, de a második tételt akartam beírni hozzá (2/2). (előbbi refrén nélkül)

Fórumozás dologban, valóban a felsoroltak+ eléggé csapongó vagyok, mindenről eszembe jut vmi teljesen más, és azt is szeretném elmondani, de a téma behatárolt.

(Santana csak példaértékű; engem először meglepett, bár belegondolva valóban)

Boleró: Bombanő-korszak?
Nálunk EZT a lemezt adták kézről-kézre akkoriban.
És valóban, ahogy kifejlődik az azonos téma, egyre több hangszerrel, egyre erőteljesebben... mindenesetre érdekes
Bejart halálának évfordulóján a Mezzo leadja a koreográfiájával.
http://www.youtube.com/watch?v=UnSh-KPV7QQ