Rizsporos arcú bohóc voltam
Sírva nevettettem
Nevetve sírtam
Kóchajam vörös volt
Mint a lemenö nap vére
Mely a föld méhébe folyt
Az elöadás volt fontos
A fények, kacagás, csillogás
Majd korgó gyomorral várt a szénapadlás
A poshadt víz és rongy ruhák
Szememben szikrázott az életem
Víg dalom messze szárnyalt
Míg ócska kordém az utat rótta velem
Vézna testemet dajkálva
Soha nem loptam és nem kértem kenyeret
Szabad rabszolga voltam
Dúsgazdag, de nincstelen
Fényt loptam a szívekbe
És jó kedvet szórtam
Két marokkal
Reszketö karokkal
De vége lett
Otthagyom a porondot
A kegyetlen mámort
A cigány kötéltáncos lányt
Artúrt, az elefántot
A zsonglört, a büvészt
A lovakat és a dobot
Mely álmomban is pereg
Míg elöttem pereg életem a koszos vásznon
Lemosom az arcom
Letörlöm a hamis mosolyt
És már tudom
Nem vagyok bohóc
Soha nem is voltam
Csak egy ember
Aki ölelésre vágyik
Igaz szavakra, földi jókra
Öszinte csókra