Szia Altay
Szerintem szinte mindenki először a bolondok aranyát mossa, ami általában pirit, calkópirit.
Én is így kezdtem. A Dunában az átlagos mennyiség szerintem tányérjában 4-5 szemcse. Ez azt jelenti, hogy szinte bárhonnan veszed a mintát , egy átlagos sóderanyagban, a tányérodban biztos van ennyi szemcse. Ha nincs, akkor inkább csak nincs meg hozzá a technikád hogy észreved. Az aranyszemcse elég egyértelmű, ha helyes technikával előkeríted. Ő a legnehezebb anyag a tányérban, ill. az érdes felülete miatt amit csak mikroszkóppal lehet látni, remekül letapad a műanyag tányéromon. Színe ilyenkor aranysárga. Amikor cipót csinálsz belőle, akkor lehet fekete, mert annyira érdes, hogy nem veri vissza a fényt, de ha nagyítóval megnézed akkor látható hogy aranyszínű szemcsékből áll.
Mérete a szemmel alig látható, v. talán nem is láthatótól, talán a fél mm-ig. Viszont pikkelyhez hasonlóan nagyon vékony. Legalábbis zömmel ilyenek, ezek az Alpokból származnak. Lehet látni néha tű alakúakat is ezek hazai patakokból is belekerülhetnek. Lehet hogy ezek már másodszor kristályosodtak ki., kifejezetten a vízmederbe... Ezt arra alapozom hogy többször találtam ilyet pl. régi dunai üledékben, ahol az eredeti szemcsék már feloldottak, már nem megtalálhatók. Persze az is lehet hogy oda is patakból kerültek, nem tudom., némelyik szemcse ezüst színű, de ez nem ezüst, inkább elektrum, vagyis tizennyolc karát alatti arany, vagy platina. Érdekes hogy ismerek egy partszakaszt ahol valami miatt ezek gyűlnek ott jobban össze..Az aranyszemcsék puhák, egy csavarhúzó hegyével egybe is lehet préselni. A higany (vigyázat mérgező) megfogja, megszínezi, el sem engedi. 100-300 ezer dunai szemcse tesz ki egy gramm aranyat.
Egyre többen vannak a kollégák és egymás elöl mossuk néha a termést...Nekem a legjobb anyag amit láttam 4 szemcse/ kiskanál. Sajnos nem tudok jó és gyors módszert a kitermelésre, a veszteségek mindegyiknél iszonyatosak.