Örülök ezeknek a megfigyeléseknek, mert az elején, amikor elkezdtem írogatni a hozzászólásaimat az inverzió óriási jelentőségéről, egy kicsit olyan érzésem volt, hogy esetleg ezt valaki egy eszelős mániájaként értelmezi.
A magyar meteorológiai és éghajlattani szakma számára érzékelhetően, megfelelő mélységben és összefüggésekben szemlélve ismeretlen fogalmak ezek, mert ha nem úgy lenne, nem szerkesztenének halálos komolysággal klímaatlaszokat minden megfontolást nélkülöző állomástelepítési gyakorlat által létrehozott állomások adataiból. Minden bizonnyal egy Deszkre telepített állomás pl. a szegedinél többtized fokkal alacsonyabb középhőmérsékleti értékeket produkálna, mivel az ilyen éjszakákon (és ilyen nagyon sok van egy évben) egész fokokkal alacsonyabb értékek szerepelnének az éjszakai adatsorokban.
Ezek a jó szagemberek erre a mai napig nem jöttek rá.
A szlovéniai Maribornak 270 tszf. magasságban a szegediéhez nagyon hasonló évi középhőmérsékletei vannak, alacsonyabb nappali, de magasabb éjszakai értékekkel, amelyek hasonló átlagokat adnak ki. Szegények, nem jöttek rá, hogy dombvidékeken a magasság függvényében a középhőmérsékleti értékek elég nagy magasságokig folyamatosan emelkednek, annak köszönhetően, hogy a nappali értékek jóval kisebb mértékben csökkennek ahhoz képest, mint amennyivel az éjszakaiak emelkednek. Annak jelentőségéről már nem is szólva, hogy az éjszakai hőmérsékletek gyakran visszafordíthatatlan károsodást okozó küszöbértéket képviselnek, amíg teljesen közömbös, hogy egy kánikulai napon 36, vagy "csak" 34 fok-e a maximum. Sőt gyakran ebből az alacsonyabb az előnyösebb, mert esetleg itt is valamilyen káros küszöbértéket léphetünk át (napégés, hőstressz).