Azt viszont már nagyon nehezen értem meg - akármilyen lelki törések is voltak gyerekkorodban az életben - azt még mindig ne tudd elfogadni! Sok kérdőjel van bennem a terápiáidat illetően.:-(

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Nem a tudatosan irányítható részemmel van bajom. Azzal már jól elboldogulok. De...

Beülök egy szinházi előadásra, jön egy jelenet.... s mint ahogy az injekcióstűbe szívják fel  a folyékony gyógyszert, úgy erősödik a testem legközepén valami ősrégi fájdalom. Szinte fuldoklom. Jön a torkom felé fenyegetően valami sötét felhő. Se vissza nem nyomható, sem ki nem engedhető. Mert mindkét választás ijesztő. Az én megoldásom, előkapok egy rágógumit, és a _furavalami_ (megint becsaptak, hazudtak, átvertek, eldobtak...) okozta szorongástól remegő lábakkal, kezekkel távozom. Sok élethelyzetben előjön. Nem mindig ugyanaz a szituáció váltja ki. De egy holtbizos. Hogy HAZUGSÁGgal kapcsolatos. KÉPTELEN vagyok feldolgozni, ha átvernek, ha emberek meghazudtolnak. A saját idegességemtől, dühömtől szabályosan fuldoklom. A hazugság a legszemetebb dolog a világon. Főleg, ha kicsi korban kapja az ember. Az egész jövője térdből van elkaszálva. Hazudott az apu, az anyu, a cukros bácsi, az első férjem, s még a PANAM légitársaság is, amikor a feladott bőröndöm örökre elveszett. A hazugság az én megbetegítőm. Ha találkozom vele, az életem veszélyben van, szívem védtelen. Ennél jobban nem tudom szavakba önteni. De ahogy a higany szála emelkedik egy hőmérőben, úgy erősödik bennem _a napvilágra került engem bántó hazugságok nyomán_ valami tudatalatti ösztönös düh. Tiltakozás. Hárítás. Szembecsukás, fülbefogás. Menekülés, fal dagasztás. Lehet, másnak is van ilyen. A tudatommal teljesen szabályozhatatlan.