Jajj, ne már, légyszíves. Éppen arról van szó, hogy minden nyelvváltozatnak megvan a maga helye, és Nádasdy Ádám, a Shakespeare-fordító adott esetben egészen máshogy beszél, mint Nádasdy Ádám, a nyelvész, vagy N. Á., a magánember. Ezzel nem lehet egyetérteni? Bizonyos szavak, szerkezetek az egyik helyen nem lógnak ki a szöveg stílusából, az adott nyelvváltozatból, máshol meg igen. Például ha egy mai, londoni kokósokról szóló regényt fordítanál, a szerkesztőnek valószínűleg nem tetszene az "olyikat" szó, amit az imént használtál, mondván, igencsak archaikus. Sőt, ha tényleg olyan régóta fordítasz, akkor valószínűleg te sem használnád, csak most kötöd az ebet a karóhoz.
Szerintem a nyelv mestere éppen az, aki többféle stílusban is képes hitelesen megszólalni. A jó fordítónak is elengedhetetlen ez a képesség. Az meg, hogy otthon, vagy magánszemélyként hogyan használja a nyelvet, megint csak egy más dolog. Emiatt belekötni, és rögtön rossz fordítónak nevezni, hát nem is tudom. Olyan, mintha a bemondónőt megszólnák, amiért mackóalsóban megy le a közértbe.