Amit akarsz, Drága...

Én megfogadtam, hogy nem iszom,
és ha igen, akkor is csak társaságban. Inkább örömömben igyak, mint bánatomban,
akkor, ha jó kedvem van,
de most a helyzet megkívánta.
Húgom pasiját kértem meg, hozzon már kólát idefelé jövet, ha úgyis hozzánk jön. Hozott is. Cukros kólát. Olyat én meg nem iszom. Azért kifizettem. Nem is ezt bántam,
csak hogy még mindig nincs kólám. Jah, hogy ki kellett volna mennem érte a boltba? Lehet. Csakhogy nem megy.

Félek az alkoholtól, mert nem tudom milyen hatást vált ki belőlem.
Utoljára a közelmúltban egyszer voltam nagyon beállva,
az is egy magánéleti veszekedés miatt, még nem itthon, pár hónappal ezelőtt elköltözve,
üvegből vedeltem a Sangriát (édes gyümölcsbor) és perlekedtem,
utána dacból ki a közös kertbe. Sírtam, zokogtam, mint egy gyerek, mikor már minden rendben volt
is itattam az egereket, nem akart elfogyni a könnyem.
Utána bent, két órán keresztül az ágyon feküdtem és csak sírni tudtam.

Hu, az nem volt szép. Nagyon durva volt hogy nem tudtam mást csinálni csak mindenen sírni ,mert csak a rossz dolgok jutottak eszembe mindenről. Jöttek-jöttek a rossz és szomorú gondolatok, és ingerenciám volt a sírásra ezt még tetézve.