Kövér László 1992 Parlament:

"Csurka István nem elôször fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell elôször az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (Zúgás és morajlás a jobb oldalon.) Az ellenzék és a közvélemény jelentôs része sem elôször háborodik fel ezen, és a kormány, illetve az MDF vezetése sem elôször próbálja a szônyeg alá söpörni ennek következményeit. (Folyamatos zaj.) A nézetek nem újak tehát, de új az, amit ez a sokak által tanulmánynak nevezett szellemi Molotov-koktél jelent. Csurka István levonta a kétéves MDF-kormányzás következményeit, kijelentette, hogy ez a kormány elvesztette korábbi választóinak bizalmát, a koalíció megbukott. Ebben a helyzetben Csurka István úgy akarja megmenteni pártját, a Magyar Demokrata Fórumot, úgy akarja kimenekíteni a demokrata fórum maradékát az omladozó romok alól, hogy földig alázza miniszterelnökét és nyilvánvalóvá teszi, hogy céljának, a hatalom mindenáron való megtartásának érdekében neki a parlamenti demokrácia összeomlása, az ország külsô és belsô békéjének fölborítása sem nagy ár. (Szűcs M. Sándor: Csúsztatás!)
Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva, azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erôszakszervezetek politikai megfontolásból történô alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetbôl, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak. Nem azzal a fajelméleti kirekesztéssel van bajuk, amelynek konkrét tárgyát egyelôre még Csurka sem nevezi néven, csak sejtetni engedi. Nem azzal, hogy felmentést ad a másokat bôrszínük, származásuk miatt rugdosó köztörvényes bűnözôknek. Nem azzal, hogy a "kulturális bűnözés" fogalmának bevezetésétôl már csak egy lépés az orwelli gondolatrendôrség felállításának követelése. Nem azzal van bajuk, hogy az új magyar élettér megteremtésére tett - homályosnak tetszô - célzásait nagyon is világosan értik Csurka úr szerb és román kollégái, a Karadzsicsok, Funárok. Nem, nekik - önöknek - csak azzal volt bajuk - ôszinte tisztelet a kivételnek -, hogy úgymond az írás idôzítése nem volt megfelelô vagy hogy nem kellett volna a miniszterelnök úr betegsége kapcsán az utódlás kérdését feszegetni. Ez az egyetlen, amely tételét Csurka úr visszavonta."