A két Lonnie Smith nem ugyanaz. 

Lonnie Liston Smith zongorista akinek első lemeze 1974-es, és ...

Dr Lonnie Smith aki már a hatvanas évek végén nagyon jó hammondos lemezeket adott ki. Kedvencem a Live At Club Mocambique 1970, a Foxy Lady 1994 és a Boogaloo To Beck 2004. A nyolcvanas évek lapos hangulata -mint minden hammondosra- rá is jellemző. Ő tért át trombitáról orgonára, kihagyva a zongora előképzést. Stílusa kissé groteszk, de számomra nagyon emészthető, érthető, szerethető. És csak részekben dzsimmiszmiszes.

A James Carter James Carterről szól. Gerard Gibbs a finom, ízes játékával mintegy megtámasztja a triót. Ha ő is nagyon kavart volna, kettejük két dudás vagdalkozása a zene rovására ment volna. Mindenesetre a két és fél órás koncerten jóval nagyobbat alakított mint a koncertlemez 7-8 számában.

Joey nagyon jó, nagyon szeretem, de lassan kissé uncsi. Nemrég jött a jutyúbon rá egy megjegyzés, hogy életében nem csinált mást az orgonával, csak swing, swing, swing. Na ez nem teljesen igaz, de van benne valami.

 

Ma voltam a Hangfoglaláson. Sok kiállító, ingyenes, pár órát érdemes rászánni.

Egy Hammond klónmárka volt csak, a Clavia. AD egyből megismert, baráti kézfogással üdvözölt. Igazán szimpatikus.

Egyéb híján a piroskák mögé ültem. Az egymanuálosokat hagyjuk, mert a C1 azokat veri. Gyorsan át a C1 mögé. (nem akartam róla eszmecserézni a továbbiakban, de most az alig két órás benyomásaimat teszem közzé)

Ismét arra jutottam, hogy számos pozitívuma ellenére nekem továbbra is túl sok hiányzik a meggyőzésemhez.

Először is, a billentyűzet. Túl mélyre megy, túl kemény. Nehéz a játék rajta. Az A33, SL161 sokkal jobb. Ott volt egy olcsó alap Kurcveil S20 digizongi vagy mi. Egyből futott a kezem. Rájöttem, hogy megegyezik a Roland Axx billentyűzetével. Valamikor már kitúrtam hogy a Fatarnak ez a megfelelő billentyűzete Hammondra, nem pedig az, amit annak hívnak ők.

A C1 hangja továbbra is azt mondom, nem rossz. Jó a vibrátója, kissé azért erős. Nagyon zavaró hogy a perka nem némítja az 1' regisztert. A gombok marha picik, nagyon rossz helyen vannak, kényemetlen fedélzet. A hangját írtam soxor, kissé hiányzik az alja, teteje, döge.

A lezliszimuláció forgáskor igen szép. A magas kissé erős. Az átmeneti sebességek nem jók. A magas, túl sokág vált sebességet, fürgébbnek kéne lennie, ellenben a dob lehetne lomhább is. Kifejezetten muris, mikor lestoppolom és pillanatok alatt leáll a meglehetősen hosszú időintervallum helyett. A drawbar gombok most mexokhatónak tűntek, de jobb az igazi. Szóval rendes orgonáláshoz számomra túl sok kompromisszumot igényel. Nem értem kis programozással miért nem javítanak rajta.

Egyéb klónok: Jelenleg azon kapom magam hogy sokkal többet játszom otthon az EMU összeállításommal mint az igazival, pedig azon is legtöbbször orgonálok. Ahogy írtam is, jobb billentyűzet, vastagabb, dinamikusabb hang, egyszerű kezelés. Mi kell még? :-)

A B4 hangjában van egy jellegzetesség, Halsaman legújabb Trinity lemezén ki is hallottam. Viszont az nem zavaró, főleg rockban. És korrigálható.

Nehéz egy lényeges, de árnyalatnyi különbséget szóban érzékeltetni, de véleményem szerint a Hamichord B4 vagy VB3-mal zeneibb a C1-nél. A kezelőfelületük összehasonlítása meg egyértelmű. Hamisítatlan B3. A szoftverek meg fejlődhetnek tovább, nyitott a rendszer!

 

Másoknak is jó Hangfoglalást kívánok!