Elképesztőnek tartom, hogy a tarnabodi eset kapcsán még senki nem emelte fel a szavát a gárdisták ellen.
"Délelőtt kommandósok szállták meg az egyik, főként romák lakta utcát, két férfit előállítottak."
El sem merem képzelni, hogy mit élhettek át szegény romák, amíg a gárdisták közöttük bújkáltak. A gárdisták nyilvánvalóan még túszokat is szedtek, hisz máskép hogyan kényszeríthették volna a romákat arra, hogy bújtassák őket. Biztos nem számítottak rá, hogy a kommandósok pont a romák által lakott utcában fogják őket keresni. Zseniális tervük ezúttal azonban nem működött.
Másik cikkben írták, hogy a gárdistákat "családi házakból kellett kihozni, az ott lakó népes famíliák heves fenyegetőzése mellett."
Ez a túszejtések során sokszor megfigyelhető Stockholm-szindróma. Ez is bizonyítja a túszejtés tényét.
Igaz, hogy ebben az esetben olyan példátlan gyorsasággal jött létre a Stockholm-szindróma, ami egyes kételkedőkben megkérdőjelezhetné állításom helyességét. A kételkedők viszont nem veszik figyelembe, hogy a romákban, mivel a rasszizmus teljesen hiányzik belőlük, nagyságrendekkel gyorsabban alakulhat ki az idegen embertársaik iránt érzett szeretet. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy még az őket terrorizáló és sanyargató gárdistákat is ilyen hevesen képesek szeretni és ezért védelmezni őket a kommandósok képében rájuk leselkedő veszélytől.