Új nap, és új vers.

Lehet, hogy kicsit nyers.

Lehet kissé szürreális,

De ez nekem az ideális!

Beszéljenek most helyettem a szavak,

Remélem a költőtársak nem haragszanak!

 

Gondolatok

 

Sok-sok éve még fiatal voltam,

Sok-sok macskát elgázoltam.

Szegény macskák jól befürödtek,

Azzal, hogy jövök, nem törődtek.

 

Lassan rövidülnek már napjaim,

Nem hánykódom a bánat hullámain.

Eltelnek, elmúlnak napjaim,

Elszédülök az öröm habjain.

 

És miért örvendek nagyon én?

Nincs nálam tökösebb a földtekén!

Sosem mentem ki a Szamosra,

Se a partra, se a homokosra.

 

Ha lányokat látok, majd szétvet a vágy,

Gyere, baby, forró a franciaágy!

Szoknyapecér vagyok, de még mekkora!

S ravaszabb is, mint egy tucat róka!

 

Nem voltam én még Erdélyben,

Sem a Hargita térségében.

Ahol a málnát bundában szedi a medve,

Mert a pucérsághoz nincs sok kedve.

 

Balaton partján a sok turista,

Ki tudja, hogy melyik nudista?

Vitorlázik a sok béna ember,

Azt se tudják, hol terem a kender.

 

Schwarzenegger a tévében,

A schmutzig amcsik érdekében.

Moszkvában jó a metró.

Lenin szobor, ez a retró!

 

Ágyon fekve Beatlest hallgatok,

Ha relaxálok, ne zavarjatok!

Elmennék most a kis kunyhómhoz,

Kedvem lenne most egy kis bunyóhoz.

 

Vízbe dobálom a sok hülye követ,

Meglátogat este a kínai nagykövet.

Én pedig most szépen elmegyek,

Kösz, hogy meghallgattatok engemet.

 

 

Kérem most a véleményetek,

Ha elolvastátok költeményemet.