Sajnos, Kedves Vali azokban az években az életnek ezt az iskoláját kijártam és közben majdnem minden illúziómat elveszítettem. A kevés maradékkal küzdök most, a több front közül itt is, hogy az egyes hobbikertészen keresztül próbáljak léket ütni valahogy a maradiság és tudatlanság hajóján, ami még mindig oly dölyfösen síklik hazánk vizein.
Hogyan álmodhatnánk új fajok üzemi szintű bevezetéséről a közeljövőben, amikor a hagyományosan meglévők sem találják a helyüket sem a piacon, vagy egyáltalán az értékesítés megfelelően szervezett struktúrájában. Itt szinte mindenkinek csak negatív tapasztalatai vannak. A munkanélküliek országában teljes sorvadásnak indult az a munkakultúra és precizitás (ha egyáltalán megfelelő szinten volt-e valaha is, legalábbis az utolsó 60 évben), amit egy modern gyümölcsültetvény megkövetelne. Ami jelenleg rendelkezésre áll, azzal csak megsérült kérgű, leszaggatott ágú fákat és szüretkor összezúzott termést lehetne produkálni, ha egyáltalán még valamilyen munkaerőt össze is lehetne vakarni a 60 év körüli átlagkorú falvakból. Hol van ezekben a kiöregedett falvakban az a család, amelyiknek az "apraja-nagyjából" családi vállalkozás lehetne. Mindenki és minden hiányzik hozzá.