Igaz, nem olvastam, csak a Vadászait, és nem is kritizálhatnám, de hagy engedtessék már meg, hogy nem örülök, hogy X. számú regényt írnak még továbbra is. Én ezt továbbra is a Mester életművének porba tiprásának tartom.

Ahogy annak a generációnak azon része is, aki előbb az eredeti sagát ismerte meg, és mélyebben elmerült a Mester igen is elgondolkodtató mondanivalóinak. Az elmúlt pár évben rengeteg mindent kitárgyaltunk e téren itt. Ezen emberektől az Amazon.com-on is elhangzik, hogy szerintük sem ismerik, mintha nem is olvasták volna az eredeti könyveket, legalábbis nem értelmezték...

Amint olvashattad, én is írtam, hogy dicsőítő, illetve leminősítő kritikákat írnak.

Viszont én azon kommentelők, postírók véleményén vagyok, akik ezeket a műveket a kommersz és lektűr irodalomba sorolják. Komolyan szükség volt erre?

Ahogy ott is írták, Frank Herbert mindent elmondott a Messiásában, ami fontos számunkra a Dűne végétől eltelt időszakban. Az egyik kritikus felhívja a figyelmet, hogy a Paul of Dune-ben bemutatják, hogyan vált hősből zsarnokká... Paul, mint Zsarnok? Szerencsére ugyanarra a következtetésre jutott, mint pl. én. Paul egy tragikus hős, aki bizonyos szempontból önmaga, és mások róla kialakított képének áldozata. Mennyiszer próbált menekülni! A Messiás az egyik legemberibb regény, amit valaha olvastam, tele van mély érzésékkel, gondolatokkal, egy ember belső lelki vívódását mutatja be, ahogy önmagával küzd.

Később ez kiütközik Prédikátorként tartott beszédeiben...

Az egyik legszebb fejezet a sagában, amikor látomása van a lehulló holdról, és Hayt-Idahoval beszélget. Pedig alig pár oldal, elég rövid ez a szakasz. Egy ilyet sem olvastam a Vadászaiban.

Szerintem ezt taposták földbe, otromba módon. Tudom, nem olvastam, de van épp elég kritika ott, hogy továbbra is fenntartsam azt, hogy ezeket meg sem kellett volna írni. Nem csak én vagyok ezen a véleményem, és nemcsak Magyarországon.

A Szukits oldalán is megjelenik, hogy van, akinek azért tetszenek az új regények, mert sok benne az esemény, akció, nem kell filózni. Szerintem ugyanez áll azok egy részére, akik kint pozitívan nyilatkoznak a regényről.

Még jön Jessica of Dune, Irulan of Dune, és Leto of Dune (ez utóbbitól már előre borzongok, újfent, mert az Istencsászára a kedvenc kötetem, remélem nem a CoD és a GEoD közötti időszakot szándékoznak megírni...)