Bocs, de átugrottam az alanti részeket, mert láttam, hogy némi spoileres utalások vannak, és mivel sikerült eddig megőriznem teljes tudatlanságomat, mostmár meg is akarom tartani :) Én is azt kérném, hogy a spoilert-t fehérítsük ki, ha lehet, akkor tudom, hogy át kell ugrani, míg így hiába van odaírva, hogy "spoiler", visz az olvasás lendülete :)

Megnéztem a második részt, nagyon tetszett, megvolt benne a megfelelő mennyiségű meghökkentő elem, a szokásos szellemességi fokozat, de amitől ez a rész még jobb lett és majdnem felkeltettem a családot a visítással, az a Dave Matthews Band "You might die tryin' " c száma volt (egyik kedvencem tőlük) :)) Korona feltéve, különösen amiatt, hogy ugyebár mikor Dave Matthews vendégszerepelt a sorozatban, mint a csodabogár zongorista, épp a fél agyát vették ki.

Szerencsém van egyébként azzal, hogy engem nem ért sokként a negyedik évad (egyedül talán a bugyis rész, az low level volt), mert most az ötödiket is szokásos lelkesedéssel tudtam fogadni. A második epizód jobban tetszett, mint az első, Wilson hiánya igen fájó, nem tudom, meddig fogják távol tartani House-tól, de az ő kettősük remekül működött, ha jót akarnak maguknak, valahogy megoldják ezt a kérdést, hiszen a dinamikájuk egy külön sorok közötti olvasatot jelentett minden epizódban.

Doktor Szöszis megjegyzések jönnek, vigyázat fiúk :))

Arról meg gondolom nem kell beszélnem a női olvtársaknak, hogy Hugh mennyire dögös...majdnem leestem a székről párszor, olyan jól van megcsinálva a haja, na és az ingjei...imádom azokat a színeket, amiket ráaggatnak :D Szégyen, hogy nem kapott Emmy-t. És hogy David Morse se kapta meg, már megint, pedig isteni George Washington volt, legalább olyan isteni, mint Tritter kollégának :D Mindegy, majd jövőre, hajár Hugh! :)