Szeptember 11-én, csütörtökön sűrű napunk volt, reggel mentünk CTG-re, ahol még semmi nyoma nem volt annak, hogy szülnék, meg ugye én aztán megbeszéltem a lányommal, hogy addig marad, amig a dokibácsink külföldön. Ennek örömére megerősitettem a keddi CTG-t, és beirattam magam csütörtökre is. Ezután elmentünk még babaruhát túrni, meg a legjobb barátnőmhöz a hordozóért és egyéb cuccokért, amit kölcsönbe kaptunk, majd jöttünk haza. Délután aludtam egyet, ez az utolsó hetekben szokásommá vált. Este jött az allergiás roham, bőröm viszket, orrom dugult, tudtam, itt a nemalvás ideje. Hajnali négykor letettem a könyvem, hogy azért most már itt az ideje aludni. Éppen elnyomott volna az álom, amikor az első fájást éreztem. Nem hittem volna, hogy itt az idő, de 5 perc múlva jött a következő, és újra meg újra, hasonló időközönként. Zuhany, pihi, nem múlt, maradt, 6 után 10 perccel felhivtam a szülésznőt, aki mondta, menjünk be, megnéznek, és ne izguljak, első gyerek nem jön gyorsan :D Felébresztettem Tomit, aki nyugodtan vette tudomásul, lehet, ma találkozunk a lányunkkal. Valamikor 7 előtt indultunk el, és ¾ 8-körül értünk be a SOTE II-re. Azonnal a vizsgálóba, 2 ujjnyi tágulás, elsimult méhszáj. Szülésznőm rögtön szülőszobába vitt, nem is a vajudóba. Kaptam infuziót, hogy majd abba megy az antibio, amit a streptora kapok. Tomi is bejött, helyettes doki megvizsgált, és mondta, még másfél, két óra a babáig, addig megcsinál egy császárt. Szülésznő otthagyott azzal, ha jön a „kakilós” érzés, azonnal szóljunk, és berakott egy Sting CD-t, arra vajudjak :) 10 percen belül mondtam Tominak menjen Margitért, aki jött, megvizsgált, és telefonált a dokinak, aki szerencsére még éppen bemosakodott, hogy a császárnak várnia kell, jöjjön le. Ez volt 8:40-kor, doki jött 8:45-kor, négy tolófájással Zita meg is született 8:58-kor :) 3360 grammal, és 54 centivel. Mivel rövid volt a köldökzsinór, plusz a nyaka körül, ezért nem tudták a hasamra rakni, de Tomi megfoghatta, miután kibogozták. Lepény kb. 42 hetesnek látszott, igy nem csoda, hogy ezeket összevetve Zita korábban jött. A gátmetszés kb 4 centi, 4 öltés, és belül is varrni kellett, mert a baba „szántott” a vállával, a varrás tovább tartott, mint a szülés :)Szerencsére nagyon jó volt a szoba, ahova kerültem, sokat segitettünk egymásnak, és támogattuk a másikat, amikor éppen nem érezte túl jól magát. Az osztályos nővérek majdnem mind kedvesek voltak, a csecsemősük változó, de igazából a 3 nap kibirható volt. Zita nem kapta el a streptot, és be sem sárgult, igy hétfőn már haza is jöhettünk. Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, mert a sebem nem fáj, simán ültem már másnap, és mire felfoghattam volna mi is történik, a baba már meg is született, villámgyorsan, első gyerekre nem jellemző gyors tágulással. Doki is, szülésznő is mondta, második babánál első fájásra indulni kell, persze lehet, hogy a másodikkal egy teljes napot vajudok majd, de ez a jövő zenéje :)