Az én álmom nem vad kert,

Öregapám az éjjel sátrat vert.

Gyártották a fülemülék az utókort,

Megbotránkoztattak fivért, sógort.

 

A fülemülék elrepültek,

A madárhullák közt elvegyültek,

Mert volt nálam Kalasnyikov,

Alattam sánta kanca nyihog.

 

Az éjben zászló lendül,

S már a gitárhúr sem pendül.

Ragyognak a csillagok,

Kocsma felé ballagok.

 

A kocsmában ülök éppen,

Verset firkálok a sötétben,

Szemüvegem nincsen rajtam,

Azt hiszem a vonaton hagytam.

 

Búmat, bánatomat szavakba öntöm,

A sárgás színű bort kupaszámra döntöm.

Lassan elér e nedűnek mámora,

Leteper engem Dionüaszosz nyila.