Nincs jogom a pontos szakmaiságot számon kérni ettől a sorozattól. Orvosként mégis kritikusan nézem, különösen azt, ahogyan egy epizód végén eljutnak a végén a lehető legvalószínűtlenebb, legritkább diagnózishoz. Nem egy tudatos, algoritmikus folyamat eredményeképpen, ahogyan az orvosi gondolkodás alapján (s az egymást tervszerűen követő, fejlett diagnosztikai eljárások után) kellene, hanem heuresztikusan, sok -sok találgatás után. Néha (többször) a megoldás szinte "deus ex machina" érkezik, s skszor köszönő viszonyban sincs az anamnézissel, epikrízissel. Semmi tudatosság - találgatás. "If....then" formulák, vagdalkozás, sok orvosi szakkifejezés hatáskeltő és felesleges, szinte mantraként való ismételgetése. Szóval az orvosi hitelesség nem az erőssége a "House" -nak, de nem is ezért szeretjük. Igazából a kórházi környezet behelyettesíthető, ez is csak az Élet egyik nagy színpada itt. Jellemfejlődés, a goromba, bonyolult, több rétegű személyiséggel, nota bene, a több pseudo - énnel rendelkető protagonista - a szereplők közti interakciók, történések. Én is szeretem e sorozatot - make no mistake - csak szerettem volna fenntartásaim is megörökíteni. Kíváncsian várom a folytatást... Tritter nekem is hiányzik, becsületesen megszorongatta House -t.