Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy előhozakodom a témával, de most örülök, hogy egyszerűen csak csatlakozhatom a magam kis gondjával. Nálunk szerencsére ilyesmiről (közhangulatról) szó sincs. Írtam, hogy szuper az osztály, csupa rendes kisgyerek, rendes családi háttér stb. De írtam azt is, hogy van egy szál kakukktojás, "sztárcsemete", akivel mindenféle gondok vannak (öltözködés, késés). Na, ez a gyerek, lefogadom, romlottab volt 5 évesen, mint mi itt összeadva, együttesen :-))). A gyerek teljesen aberrált, ha rajzolni kell, nénit és bácsit rajzol, befesti a bugyiját pirosra, hogy "megjött neki", és 4 évesen az oviban olyanokat mondott, hogy (muszáj idéznem)" és akkor a bácsi simogatja a néni p**cigolyóját". Na, a múlt héten direkt felírtam azokat a szavakat, amelyeket ettől a kislánytól "hoztak haza" az enyémek. A termés: hétfő: f*sz, kedd: pi*a, szerda:d*g, csütörtök:k*r, péntek: ge*i, tegnap: felfelé tartott középső ujj... A k*rva és lesz*ikus már régebben lecsengett. Na, gondolom nem csodáljátok, hogy eldurrant az agyam... De mi a fenét lehet tenni? Az enyémek meg ártatlanul kérdezgetik, hogy anya, mit is jelent ez meg az. És olyan elkeserítő az embernek a gyermeke szájából ezeket visszahallani, még akkor is, ha csak egyszer. Komolyan, majdnem sírva fakadtam tehetetlen dühömben. A tanítónak már szóltunk, tudja, de mit tehet ő is? Nem adhat egy listát a gyerek és a szülei kezébe, hogy ezeket a szavakat kéri mellőzni. És felmerül a kérdés: honnan tudja mindezt a gyerek? Beszélnek róla? Filmet néz? Élőben látja a szüleit? Engem mindenesetre egy dolog vigasztal: a Vekerdynek volt a Nők Lapjában erről egy nagyon jó tanulmánya. A lényege az volt, hogy azokról a gyerekekről, akik érzelmi biztonságban élnek és megfelelő nevelésben részesülnek, nyom nélkül leperegnek az ilyesmik. Egy-két napig foglalkoztatja, de utána elfelejti. Mindenesetre résen kell lenni, és okosan elmagyarázni mindent, ugyanakkor nem is szabad felfújni, mert annál jobban érdekli majd a gyereket...