Quilla! Ez a motíválás - nem motíválás tényleg fogós kérdés. Általában az alternatív és a hagyományos oktatás egyik legnagyobb ütközőpontja, mert az alternatívok azt mondják, hogy a gyereket nem külsőképp (pirospont és társai), hanem belsőképp kell motíválttá tenni. Vagyis azért tanuljon, hogy okos, ügyes stb. legyen, és a tanulás öröméért magáért. Persze a dolog sokkal bonyolultabb, de szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Én az enyémeken úgy látom, hogy ezt lehet egyensúlyba hozni, vagyis élvezi a gyerek a tudást magát, de az is örömet okoz neki, ha megdícsérik, vagy kap egy kis csillagot vagy bélyegzőt. Lehet, hogy megszóltok, de én egy alsós pici gyereknél fontosnak tartom ezeket a kis átlátszó motívációkat. Otthon hegyekben áll a matrica, mégis elszántan küzdenek a valahány pecsétért kapható kis matricáért az iskolában. És ez közel nem azt jelenti, hogy a "jutalom" miatt tanulnak. Az csak plusz öröm, kedvesség. Különösen a kislányok fogékonyak az ilyesmikre. Vagyis szerintem ami az iskolából hiányzik, azt otthon kéne valahogy pótolni, kitalálni valamilyen "rendszert": ha megcsinálod hamar, vagy egyhúzásra, kapsz egy akármit, öt akármi egy nagyobb akármi stb. :-))). Ez jó játék, és keretbe foglalja a dolgokat. Biztos nem zseniális ötlet, de én megpróbálnám, mint a kislány-lélek nagy ismerője :-DDD.

Az enyémek is csak fecskefarkoztak tavaly ilyenkor, elég sokáig, meg tapsoltak nagyon sokat, mint Pigleték. Utána viszont, amikor nekiveselkedtek a betűknek, eléggé gyorsan haladtak, és tavasz derekán bőven kész voltak a betűkészlettel, úgy, hogy minden gyerek gyakorlatilag jól olvasott/olvas. Persze az osztály eléggé szerencsés összetételű, ami a képességeket illeti, a tanítók szerint valódi "jutalomjáték" 16 ilyen gyerekkel haladni. Szerintem a túl gyors haladás akkor nagyon gáz, ha kiegyenlítetlen az osztály, mert ilyenkor lehet behozhatatlanul lemaradni.