Van olyan nézet is, miszerint már Omár szándékosan oda akarta építeni a templomot, ahol a Szentek Szentje állhatott, egy iszlám hitre tért zsidó mutatta meg neki a helyet. Erről azonban senki se tudta addigra, hogy hol volt, sőt, paradox módon a zsidók tudták legkevésbé.

 

Hogy miért, ahhoz meg kell egy kicsi részletesebben világítani a Templomhegy és Jeruzsálem történetét:

 

Amikor Vespasianus uralkodása alatt Titus légiói leverték a zsidó felkelést, Jeruzsálemet lerombolták (pontosabban az ostrom alatt leégett és nem hagyták újjáépíteni),. A Templomot szisztematikusan lerombolták, mert tudták, hogy semmivel nem árthatnak úgy a zsidóknak, mint ezzel. A város Hadrianus uralkodásáig nem épült újjá, elhagyatott, halott város volt két generáción át. A rómaiaknak egyedül az számított, hogy a zsidók ne térhessenek vissza, nehogy a szent hely használata közben újjáéledjen a nacionalizmusuk.

 

Hadrianus azonban felismerte, hogy a városnak túl jó a fekvése, előbb-utóbb újjáépíti és benépesíti valaki, úgyhogy megelőzendő a zsidókat, 131-ben ő maga építette újjá Colonia Aelina Capitolina néven. A következő évben - részben a jeruzsálemi visszatérés kierőszakolásának céljával - kitört a Bar Kochba lázadás, ami után a zsidóknk egyértelműen és kategórikusan megtiltották nem csak a letelepedést, hanem a belépést is Aelia Capitolina területére. Évente egyetlen napon látogathatták meg szent helyeik romjait, de ételt, italt nem vihettek magukkal és nem vásárolhattak, a helyiekkel nem beszélhettek és aki napszállta után ott maradt, az halál fia volt. Ez a IV. század végéig így is maradt. Aelia Capitolina lakossága Szíriából és Egyiptomból betelepített görög és latin nyelvű telepesekből állt. Hadrianus a Templomhegyi romokra Jupiter-templomot emeltetett, feltehetően a déli-délnyugati részre, mivel a Templom falai itt maradtak leginkább épen és felhasználható állapotban. A Jupiter-templom területe a zsidó Temploménak töredéke lehetett.

 

Teltek a századok. Judea a III. század elejére kereszténnyé lett, Jupiter temploma elhagyatottá vált, később vszleg magától összedőlt. A IV. század elején Róma lemondott arról, hogy a keresztényeket tovább üldözze, majd viharos gyorsasággal maga is keresztény állammá vált. Az század végére a Római Birodalom kettészakadt, permanens politikai és gazdasági válság köszöntött be. Judea leértékelődött, a provinciát korábbi lakóinak zöme - zsidók és keresztény rómaiak, görögök - elhagyták. Aelia Capitolina nem nélkülözhette tovább a zsidó kézművesek és kereskedők munkáját, a beköltözési tilalmat feloldották. Nem tudom, a város etnikai arányai hogyan alakultak, de a zsidók a keresztény polgárság mellett csak jogfosztott másodrendűek lehettek, ahogy ekkorra már mindenütt elkezdődött a középkorra oly jellemző vallási indíttatású antijudaizmus.

 

Ahogy a város gazdaságilag veszített jelentőségéből, kulturálisan felértékelődött. Constantinus császár anyja, Helena zarándokutat tett a városban, és a helyi keresztények segítségével meghatározta, hol találhatóak a az ó-és Újszövetségben említett fontosabb helyek. A Templom mindkettőben kiemelt helyen szerepel, de Constantinus idejében még egy másik hegyre, a Golgotára és a közelében lévő Szent Sírra összpontosítottak, amiből a kereszténység első számú zarándokhelye lett. Arról mit sem lehet tudni, hogy a következő két évszázad során építettek-e valamit a keresztények a Templomhegyen, de azt bizonyosan szent helyként kezelték, mert a zsidóknak, akik Jeruzsálembe le is telepedhettek szabadon, a Templomhegyre továbbra se volt szabad belépniük. Ekkor alakult ki a Kótel, a Templom egyetlen olyan darabja, amely a Templom-hegy lábánál, a város zsidó negyedének szélén van. Julianus Apostata császár alatt a zsidók nem csak hogy egyenjogúsítva lettek, újra beléphettek a Templomhegyre, de ígéretet is kaptak rá, hogy Templomukat újjáépíthetik. A császár halála után utódai minden intézkedését visszavonták.

 

Justinianus idején, a VI. század első felében bazilika épült a Templomhegyre. Ennek sem méretéről, sem formájáról nem tudunk közelebbit. A délnyugati részre, a korábbi Jupiter-templom helyére épülhetett, és annál nem lehetett sokkal nagyobb. Egy évszázad múlva, 614-ben Judeát elfoglalták a perzsák. Ez egy nagyon kegyetlen, vallási jelleget sem nélkülöző háború volt, ahol a város keresztény lakói a császári hadakat, a zsidók a perzsákat támogatták. A perzsa uralom alatt a zsidók voltak a város urai, a Templomhegy százéves keresztény templomát földig rombolták és minden bizonnyal újjá akarták építeni a Templomukat. Hat év múlva Herakleiosz császár győzedelmes keresztény hadai visszatértek és a keresztény lakosság elégtételt vett a zsidó uralomért. A zsidó lakosság körében mészárlást rendeztek (a zsidók is a keresztények között hat évvel korábban), a túlélő zsidóságot pedig elüldözték a városból. Ez a hat év azonban arra se volt elég, hogy feltárják, melyik romok melyik templomhoz tartoztak, hiszen legalább négy szakrális építmény romjai borították ekkorra a Templomhegyet.

 

Tizennyolc évvel a zsidók újbóli elüldözése után, 638-ban Omár az iszlám nevében elfoglalta a várost, és visszaengedte zsidókat. Ekkora azonban senki se tudta már, mekkora volt és hol is állt pontosan Heródes Temploma, amit Salamon Templomának gondoltak akkor. Omár csak néhány hetet maradt Jeruzsálemben és haláláig vissza se tért oda, tehát az új mecset helyének kijelölésére abban a néhány hétben került sor, tehát szintén nem mérhették fel komolyabban a Templomhegyet. A mecset feltehetően egyszerűen oda lett építve, ahol a huszonkét évvel korábban lerombolt bizánci templom romjai voltak. Később, a század második felében, amikor már nyugodtabban, tudatosabban átnézték a helyet, észrevették, hogy a Templom Hegy közepén még régebbi romok vannak (ezek lehettek a Heródes Templom Szentek Szentjének romjai) és kiásták alóluk a sziklát is, amit a Tóra Ábrahámmal és Izsákkal kapcsolatban említ. Ekkor határozhatták el, hogy ekkora ziccert nem hagynak ki és felépítették a Sziklamecsetet.