"Augustus császár népszámlálást tartott és erre az összeírásra kellet jönnie Józsefnek és Máriának a judeai Betlehem városába.(Lukács 2:1)"

Erre mondják azt, hogy ügyes. Le a kalappal Lukács billiáns megoldása előtt. Ígíy tudta összegyeztetni a jóslat szerinti "Dávid törzséből való születést" egy olyan személlyel, aki minden akkori tudás szerint Galileából, vagyis Dávid törzsének eredeti szállásterületén kívülről származott.

"Nem úgy haltak meg!Hanem úgy,hogy a lábszárukat törték el mert így a testet nem tudták tartani a lábak.Jézust azért szúrták át mert már meghalt és megnézte a katona,hogy van e tüdejében víz.(Zsoltárok 34:20) egy csontja sem töretik meg."

A keresztre feszítésre a kísérletek szerint általában kétféle módon reagál a szevezet. Vannak, akik a kifeszítés okozta sokktól azonnal valamiféle embóliát kapnak, elájulnak és nagyon gyosan megfulladnak. De vannak, akik képesek időlegesen "konszolidálni" állapotukat, és lábukkal ritmikusan felemelni magukat, hogy levegőhöz jussanak. Ha az ilyen embert magára hagyják, akkor addig marad életben, ameddig a vérveszteségtől, a szomjúságtól vagy a naptól el nem gyengül annyira, hogy nincs ereje többé kiemelnie magát. Ez napokig is eltarthat. Ez utóbbi büntetést csak a különösen megátalkodottaknak tarthatták fenn, ezért a többségnek könyörületből egy idő után eltröték a lábszárát.

Aki viszont az elején elájult, annál erre nem volt szükség, de azért a biztonság kedvéért átszúrták a mellhártyát, hogy a PTX-től biztosan megfulladjanak és ne tudjanak tetszhalálban maradni, ameddig le nem szedik őket. Ez a gyakolat feltehetően akkor alakult ki, amikor sok embert kellett egyszerre keresztre feszíteni és fában szegény helyeken ugyanazokat a kereszteket gyors egymásutánban többször felhasználták. Aki magánál volt és lélegezni kezdett a kifeszítése után, azt hagyták egy darabig gyötrődni, aztán eltörték a lábát, aki elájult annak kilyukasztották a tüdejét.