Úri csemege? Nagyanyám mindig tartott kb. 20 libát, én legeltettem őket a gyöpön. Aztán befogta öket tömni, s így- hűtőszekrény nem lévén- hetekig liba volt minden vasárnap az ebéd. A májra már rá sem tudtunk nézni, anyám leöntötte zsírral, s azt vittem kenyér között az iskolába,s nem értettem a városi osztálytársaimat, akik elcserélték velem a finom parizerjükre.

Nagyanyám a bolondulásig szerette az állatokat, de tudta, mire valók: arra, hogy megegyük őket. Enkezével tömte mindegyiket. Sokkal okosabb volt ezeknél az úri libáknál, akik a lila lelküket akarják lenyomni a mi torkunkon.