szücs laca Creative Commons License 2008.09.12 0 0 289
Szívélyes Helló mindenkinek!
Nagyon örültem, mikor - véletlenül - megtaláltam ezt a topicot. Tudniillik van egy kis közöm a dologhoz. A "Theátrum"-ot adtam be a gugliba, s nemsokára rátok akadtam. Egy-két helyesbítést szeretnék bevinni a topicba. Az elsöt a zenekar névsorához: nem Szücs András volt a billentyüs, hanem Szücs László. Ezt onnan tudom, mert az én vagyok;-)) 1972 végen alakultunk - azt hiszem ; szégyen gyalázat, de már nem emlékszem pontosan, itt is a Gézát-pardon-a Torontálit kéne megkérdezni-, Dandó Péter/Kovács Péter/Solti Jánoska/Torontáli István (akit mi csak Berecki Gézának hívtunk) és jómagam összeállításban. Itt lenne a következö helyesbítés: Jánoska volt az alapító dobos. Utána jött Fekete Gabi, akit aztán a Frenreisz Karesz nagyon gyorsan elvitt tölünk a Skorpióba. Nem is igen csodálkoztunk, Gabi egy "sztár"-bandából, a Hungáriából cseppent be hozzánk, úgymond egy pár hónapig valami igényes zenét is játszani. Nagyon szerette, de hát a státusz nem stimmelt. Öt követte Pálmai Zoli. Öt a Schuszter Lóránt csábította el a P-Mobilba. Utána Németh Gabi volt a soron, akivel jó sokáig húztuk, de jó is volt vele. Ne feledkezzünk meg Kántor Petiröl, Multi-Instrumentalist, nálunk szaxofon-hegedü-miegymáson játszott (ma Norvégiában él ,és - most kapaszkodjatok meg - HEAVY-METAL-TANÀR!. mert ugye gitározni is nagyon jól tudott) Szintén oszlopos tagja volt a csapatnak "Alkalmas" is, dito multihangszeres, aki a Pop-együttesbtöl jött át hozzánk, mikor Kántor Petya jazz-sztár lett, és a Szabados-Quartetthez (Quintett?) szegödött. Mint látjátok, ez az állandó tagcsere volt a Theátrum végzete. Mi egy ugródeszka voltunk. A zene túl elvont volt ahhoz, hogy valamiféle anyagi sikert lehetett volna elérni vele. Én is mehettem volna egy rakás bandába, ahol jobban kereshettem volna. Csak én még a Konziba jártam - 17 éves voltam - , elöször zeneszerzésre, utána jazz-zongorára, anyukám meg kente a lekváros kenyeret, tehát nekem ok. volt a szituáció. De a többieket a dolog már keményebben érintette. Mind Kovács Peti és Dandó Pipó gázóraleolvasásból keresték a betevöt, legalább is egy ideig.
Minket kvázi a Syrius "fedezett fel", mivel Zöldi Károly - az én elödöm az Arthur Blues Band-ben - a Syriusos Pataki Laci jó barátja volt, s lehozta öt a Gyümölcs és Fözelék Konzervgyárban elterülö próbahelyünkre. Még emlékszem, nyílik az ajtó, belép Pataki, s Jánoska kiejti a kezéböl a dobveröt a megilletödöttségtöl. ("hova rondítsak?)
Egy következö helyesbítés jönne: a Syrius sokat és sokáig játszott a Bem-rakparton. Ausztráliából visszatérve - szerintem, de lehet, hogy tévedek - ott volt az elsö állandó klubjuk, szombatonként ( MINI volt vasárnap, mint már 387 éve). Tölük vettük át a szombatot a Theátrummal, mikor ök a Bercsényibe költöztek. Erre még jól emlékszem: mikor a Syrius vidéken játszott egy szombati napon, nem lehetett beférni hozzánk a rakparton. Különben: no problem...
Valaki említi a Brunó és Barátait: ez egy tipikus elsikeredett próbálkozás volt kijönni a jazz-ghetto-ból: csináltuk, mert meg kellett élni valamiböl, de mert nem szívvel-lélekkel csináltuk, érezhetö volt, s nem is volt jó. Bele is fulladtunk. Mint abba is , amit szívvel-lélekkel csináltunk. Na, k...a jó...
1975 márciusában, egy lazy szombat koradélután cseng a telefon. Karvaly Lajos haknikirály. Hogy mit csinálok éppen. Az orromban turkálok. Hogy lenne egy hakni. Most, azonnal. Dabason. Jazzrock koncert. Mi a program? Nincs program, majd meglátjuk. Kik a zenészek? Azt majd még meglátjuk. Mert az énekes vörös zászlókat tördelt a Margit-hídon, és ezért éppen börtönben ül. Hogy tudok-e énekelni? Tudok, de ezt nem ereszteném rá az emberiségre. Na jó, akkor majd ö énekel. De mit? Azt majd meglátjuk.
A Barkas busz mellett én is megláttam egy nagyon hosszú haju faszit. Pedig nekem is nagyon hosszú hajam volt. Mondtam hogy én vagyok a Laca. Ö meg mondta hogy ö aLaci. A Mándoki. Hát, ez a találkozás jelentette számomra a Theátrum végét. Evvel a fószerral nagyon jóba lettem, pár hét múlva, mikor már eléggé megismertük egymást, elmondta, hogy ö egy kis csoporttal disszidálni fog.És hogy kvázi lenne még egy hely. Pár héttel késöbb rábólintottam.
Ezen döntésem nem tett túl jót a Theátrumnak. Ám, évtizedekkel késöbb is, azt hiszem életem legjobb döntése volt. De NEM A THEÀTRUM MIATT!!! Az egy nagyon jó kis banda volt, szerintem az egyik , ha talán nem a legjobb, feltörekvö zenekar. Persze minden hibájával együtt. Ott és akkor az egész társadalommal plusz a politikai szituval volt nagyon nagy baj. Mint Erdös Péter megfogalmazta: nem a Syriusra baszik a magyar..ez volt a megfelelö idö a hazát elhagyni.
Nagyon sajnálom, hogy csak ma akadtam rátok, nem egészen két héttel ezelött volt egy szép koncertünk Györött, Boby Kimball/Toto, Chris Thompson/Manfred Mann, Tony Carey/Rainbow ésatöbbi tagokkal. Ez a mi bandánk a Lacival idestova ca. 17 éve. Soulmates-nek hívják, és szerintem mint megboldogult, mint hál Istennek életben lévö Syrius/Theátrum tagoknak is megnyerné tetszését. A lemezeken szerepel még Ian Anderson/Jethro Thull, Jack Bruce/Cream, David Clayton-Thomas/Blood, Sweat & Tears, Steve Lukhater/szintén Toto, Nick Kershaw, Chaka Khan, meg egy rakás félelmetes jazzista, mint a Brecker Brothers, Anthony Jackson, Victor Bailey, Bill Evans, Mike Stern, Al DiMeola, Steve Khan etc. Evvel a project-vel próbáljuk fenntartani azt a müvészi/szellemi örökséget, amit annak idején, 1972-ben, egy szombati napon a Bem-rakparton éltem át, elöször hallva Magyarország, de talán Európa egyik legjobb csoportját a SYRIUS-t.