A viszacsúfolásról: egyszer próbáltam meg általános iskolában, tanulságos volt. Évek óta rendszeresen csúfoltak és megvertek engem azok a fiúk (páran voltak) akik az osztály hangadói voltak. Más, gyenge, visszaszólni nem merő, magányos gyereket is megfélemlítettek. Mindig megvártak iskola után, elgáncsoltak, leköpködtek és megfenyegettek, hogy ha bárkinek szólni merek, kétszer ennyit kapok. Egyszer nemcsak elgáncsoltak így napközi után, hanem amikor a földre kerültem, össze is rugdostak.

Ekkor valahogy már nem bírtam tovább szó nélkül, és teljes szívemből, gyűlölettel telve megátkoztam az egész bandát. Elég durva szavakat használtam, meg főleg furcsa, bizarr dolgokat mondtam, azt akartam, hogy legalább egy kicsit megijedjenek. Erre körberöhögtek és még jobban megrugdostak. Aztán az egyiknek eszébe jutott, hogy látható nyoma maradhat ennek rajtam és szólt a többinek, mire leléptek. Otthon, nem kevés bánattal és dühvel a gyávaságom miatt, azt mondtam, hogy elestem az úton.

  Amikor középiskolás lettem, reménykedtem abban, hogy az új közösségben nem leszek célpont. Tévedtem. Akárhogy küzdöttem, jártam orvosokhoz, fizetett az amúgy is szegény családom rengeteg pénzt, olyan ronda és beteges kinézetű voltam, hogy ezen semmivel nem lehetett segíteni. A fura hangzású nevem (talán bosnyák eredetű név vagy mittudomén, de szörnyen hangzik) még rátett egy lapáttal. A korlátoltagyú osztálytársaim ezek miatt már eleve nem barátkoztak velem, no meg, mert nem tudtam eljárni sehova és nem tudtam soha új ruhában járni. Szerencsére fizikailag nem bántalmaztak, de rendszeresen kibeszéltek és kiröhögtek a hátam mögött.

  Úgy bosszú gyanánt elkezdtem hihetetlen energiával tanulni, szorgalmi feladatokat vállalni. Sokszor voltam színötös, gondoltam, legalább emiatt legyenek irigyek rám.

  Tönkre is tette a hajtás az egészségemet, krónikus hát -meg fejfájás formájában, rendszeresen szedtem fájdalomcsillapítókat.

  Miután otthagytam azt a nyurga kis fehérnépet (a pszichológust), úgy éreztem, egyet megtanultam tőle: azt, hogy rohadtul megéri manapság pszichológusnak tanulni. Persze nekem nem járható út, mert reáltárgyakból gyengébb vagyok, oda meg nagyon kellett volna a biológia, kémia.